Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...
Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...
Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Magyar írni<br />
Alanyi ragozás: szótő + személyrag Tárgyas ragozás: szótő (+ 'az' mutató névmás) + személyrag<br />
Egyes szám:<br />
1. szem. irok < ír + -ok, írom < ír + -om (< -o- 'az' + -m)<br />
2. szem. irsz < ír + -sz írod < ír + -od (< -o- 'az' + -d)<br />
3. szem. ír írja < ir + -ja<br />
Figyelemre méltó, hogy az alanyi ragozás igei személyragjai ( -ek/-ok, -el/-ol, -0 ) <strong>és</strong> a tárgyas<br />
ragozás személyragjai (-em/-om, -ed/-od, -i/-ja) nem esnek egybe. Ennek az a magyarázata, hogy a<br />
tárgyas ragozás egyr<strong>és</strong>zt eggyel több elemet tartalmaz, másr<strong>és</strong>zt a személyragnak alapul a<br />
személyes névmás másik alakváltozata szolgált. Lényeges, hogy mind a személyes, mind a mutató<br />
névmásoknak alapul a 'forrás, mag' jelent<strong>és</strong>ű szó valamely alakváltozata szolgált. Ez azt is jelenti,<br />
hogy a végső eredetük közös, ugyanaz. Első személyben az -ek/-ok (< *wVk < *wVnk < *δVnk <<br />
tVnk) személyrag korábban szókezdő mássalhangzót is tartalmazott, amely t- > δ- > w- > V- > 0-<br />
változásban eltünt. Így keletkezett a lat. ego 'én' névmás is, amelynek a -g-je eredeti -k- fejleménye.<br />
Ez a -k- eredetű -g- megvan a magy. engem, <strong>és</strong> magam stb. szavakban is, nem kell a latinból való<br />
átvételnek tartani, ellenkezőleg, a lat. ego is szkíta illetőleg velük rokon nyelvi eredetű.<br />
A második személyű alanyi személyragok -el/-ol/-sz is személyes <strong>és</strong> mutató névmásokon<br />
keresztül 'forrás, mag' jelent<strong>és</strong>ű szóra vezethető vissza, annak különböző változások szorán<br />
kifejlődött alakjai. Az -el/-ol a török nyelvekben ismert Vl 'ő, az' típusú névmásokhoz áll közel,<br />
amelyeknek szókezdő mássalhangzós formája a csuv. văl 'ő, az' névmás. Bár jelenleg nincs adatunk<br />
második személyű -l-t tartalmazó formára sem a magyarból, sem más nyelvből, a valamikori<br />
meglétét azonban a második személyű igei személyragok jelzik. Ugyanúgy meglehetett, mint<br />
ahogyan második személyben a jakut en 'te' forma használatos s a magyarban az én első személyű<br />
névmás. Végső soron mindkettő 'forrás, mag' jelent<strong>és</strong>ű t- kezdetű szóből keletkeztek. Az -sz<br />
személyrag az oszmánban ismert sen 'te' személyes névmás kezdő mássalhangzójával azonos.<br />
Harmadik személyben nincs igei személyrag. Ennek az okáról fent szóltunk.<br />
A tárgyas ragozásban egyes számban -em/-om, -ed/-od, -i/-ja személyragok használatosak. Az<br />
eredetüket tekintve két eset lehetséges: vagy csak egyszerűen az alanyi személyragokhoz képest egy<br />
másik személyes névmási forma szolgált nekik alapul, vagy pedig arról van szó, hogy a relatív<br />
szótövet egy tárgyra utaló mutató névmás követi, amelyhez a személyes névmási eredetű<br />
személyrag járult. A kutatásaink ez utóbbit támogatják: vö.: eszem < esz-: relatív szótő + -e- (←⎯<br />
magy. e 'ez' mutat névmás) + -m (←⎯ vö.: tör. stb. mVn E/1. személyes névmás); eszed < esz-:<br />
relatív szótő + -e- (←⎯ magy. e 'ez' mutat névmás) + -d (←⎯ vö.: magy. te, ten E/2. személyes<br />
névmás), ahol szókezdő t- > d- zöng<strong>és</strong>ed<strong>és</strong> történt; eszi < esz-: relatív szótő + -e-/-i- (←⎯ vö.:<br />
magy. e 'ez' mutató névmás) + -i (←⎯ vö.: magy. nyj. i E/3. személyes névmás). A magy. issza<br />
esetében a szó szerkezeti felépít<strong>és</strong>e: isz- relatív szótő + -ja: olyan mutató <strong>és</strong> személyes névmás<br />
szolgálhatott neki alapul, amelynek nyomai megvannak ma is, vö.: oszm. śu 'ez', or. tot 'ua.' A<br />
szókezdő j- <strong>és</strong> ś- úgy függnek össze, mint számos más szóban, vö.: oszm. yok 'nem', csuv. śuk<br />
'nem'. A magyar issza stb. tárgyas ragozású alakban azonban nem ez az -sz- található, mert ez<br />
hasonulás eredménye. Harmadik személyben a -ja -j-je a szótő végső mássalhangzójához a -sz-hez<br />
hasonult az eszik <strong>és</strong> iszik ige tárgyas ragozása során. Tehát tárgyas ragozásban a tárgyat - amelyre a<br />
cselekv<strong>és</strong> irányul - jelölő mutató névmás <strong>és</strong> a személyrag mára egybeforrt. Külön-külön kezel<strong>és</strong>ük<br />
az értelmez<strong>és</strong> <strong>és</strong> az eredet miatt is fontos. Az első személyű -m személyrag eredete az első személyű<br />
személyes névmás, amelynek a kezdő mássalhangzója az m- minősült át személyraggá. Ez a<br />
folyamat nem minden nyelvben ment végbe, van olyan török nyelv, ahol ma is felismerhetően még<br />
mindig a személyes névmás szerepel, vö: men geldi men 'én jöttem' ←⎯ men 'én' + geldi 'jött' (<<br />
gel 'jön' + -di: múlt idő jele) + men 'én'.<br />
Tehát az alanyi ragozásban egyes számban az ige relativ szótő + igei személyragból áll. A<br />
© Copyright Mikes International 2001-2013, <strong>Czeglédi</strong> <strong>Katalin</strong> 2013 19
Change language