Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3. Összegzés
Az orosz eredetű vagy használatú földrajzi neveken a valakihez vagy valamihez való tartozást az
orosz elsősorban orosz birtokos melléknévképzőkkel (-ij, -ov, -in és ezek variációi nőnemben,
semleges nemben és többes számban), a vonatkozó melléknévképző vel (-sk), a melléknév birtokos
esetragjával (-ogo) s a hímnemű főnév birtokos esetragjával (-a) fejezi ki. A vizsgált orosz képzők
alakilag igen gyakran egybeesnek más funkciójú orosz melléknévképzővel ( –n, -v), valamint nem
orosz eredetű szavakban a szótőhöz tartozó –in, -ov, -ev elemmel. Ezek elkülönítésében segítenek a
párhuzamos adatok összehasonlító vizsgálata, a földrajzi nevek szerkezetének tanulmányozása, a
hangtani és a jelentéstani kutatása.
Nincs különbség a jelölésben, ha személy tulajdonát vagy valamihez való tartozást jelöl a képző.
A földrajzi nevekben az orosz nyelvhasználatnak megfelelően az orosz birtokos melléknévképzőket
illető szabályok érvényesülnek.
A birtokos melléknévképzők elsősorban az orosz használatú orosz vagy nem orosz eredetű
földrajzi neveken találhatók meg, ritkábban, de előfordulnak nem orosz használatúakban is.
Az orosz nyelvhasználat törvényeinek megfelelően az állatokat jelentő szavakhoz –ij, -ji, a
hímnemű főnevekhez –ov, -ev, a nőneműekhez –in és a nemek szerinti variánsai (-ova, -ovo, -ina,
-ino) járulnak.
Mellékneveket képeztek, amelyek jelzős szószerkezetekben jelzői funkciót viseltek, önállóan
pedig, mint földrajzi név főnévi értékűvé lettek.
Egyszerű és összetett szavakat egyaránt képeztek. Összetett szó esetében egy-két kivételtől
eltekintve az utolsó tagon helyezkedik el a képző.
Egy és több tagú földrajzi néven egyaránt megtalálhatók az orosz birtokos melléknévképzők,
funkciótól függően bármelyik tagon előfordul. Járulhat földrajzi névhez, bármilyen közszóhoz és
személynévhez. Ha személynevet képez és ez a személynév az alapja egy földrajzi névnek, akkor az
–sk- vonatkozó melléknévképző a személynév és a hely valamilyen kapcsolatára utal. Pl.:
csuv. Entěrej: víznév →személynév → or. Andrejev: személynév → Andrejevo: helynév →
Andrejevskij (*xutor): az Andrejevo településhez tartozó tanya.
Önállóan és más képzőkkel társulva is képeznek szavakat. Az –ov / -ev, -in képzőket követheti
or. –sk- vonatkozó melléknévképző és or. –ka 278 kicsinyítő képző.
Nem vehető észre komolyabb funkcióbeli különbség a melléknév rövid alakjára utaló forma (pl.:
-ovo) és a teljes forma (pl.: -ovoje) között.
A fent tanulmányozott képzők elsősorban településnevekben fordulnak elő, igen ritkán egyéb
földrajzi helyet megjelölő nevekben.
Az orosz birtokos jelölést vizsgálva elsődleges az orosz használatú név akkor, ha orosz eredetű
szóból képződött a helynév s az nem fordítása a nem orosz eredetűnek. Erről mindig az adott nevet
vizsgálva győződhetünk meg.
Az egyes képzők megterheltsége világosan látszik a statisztikai adatokból. Eszerint a
legmegterheltebb az –in és variánsai (-ina, -ino). A második helyen áll az –ov, a harmadik a –ev, és a
–ja, –ji. Az –ogo és az –a ritkán fordulnak elő.
A csuvas legtöbbször a csuv. kassi ’falva’, jalĕ ’falva’, śum ’hely, amely valami mentén található’
jelentésű szavakkal, az –i, -ĕ birtokos személyjel használatával, ritkábban az oroszból vett –ov, -ski,
-avkka képzőket használ, gyakran toldalék és a ’falva’ szavak nélkül puszta tulajdonnévvel,
közszóval jelöli a helyet.
A példaként említett adatok elsősorban Csuvas föld és közvetlen környékéről valók, bár a
vizsgált terület ennél jóval nagyobb. Ennek az a magyarázata, hogy a nem csuvas területekről
elsősorban víznévi adatokat gyűjtöttünk és dolgoztunk fel s az orosz birtokos jelölés vízneveken
nem mutatható ki. Lényeges, hogy az orosz használatú nevekben a birtokos jelölést morfológiai
eszközökkel fejezték ki. A nem orosz használatú földrajzi nevekben a birtokos jelölés kifejezésének
vizsgálatát egy másik dolgozatban mutatjuk be.
278 Végső származását tekintve nem szláv eredetű.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 227