Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

helységtől észak-keletre. < mar. Valgyde mar. volgydo ‘világos’ + jär mar. jer ‘tó’, or.
Svetloje or. svetloje ‘világos’.
2.1. A folyóforrások fajtái és tulajdonságai
Nyelvünk az emberi kommunikáció születésének idején, a legelső emberi megnyilatkozások
korában, minden valószínűség szerint az utolsó jégkorszakot (i.e. 13 ezer év) is jóval megelőzően a
víz megnevezésével indult. Ez törvényszerű, hiszen az élet megszületésének, jelenlétének a
legfontosabb feltétele a víz. Az is törvényszerű, hogy „A gondolkodás - és a nyelv - fejlődése
általában abban az irányban halad, hogy az eredetileg komplex egységben felfogottat részeire
bontja.” (BÁRCZI-BENKŐ-BERRÁR 1967:241) s a víz, a vízforrás megnevezése mint a legelső
megnyilatkozások egyike olyan komplex egység lehetett, amely egyszerre tartalmazott több
tulajdonságot. Miután „A valóság elemei között fennállnak különböző természetű és fokozatú
hasonlóságok, ...” (BÁRCZI-BENKŐ-BERRÁR 1967:241) egy-egy résztulajdonság azonossága
vagy hasonlósága révén a valóság másik eleme is megkapta ugyanazt az elnevezést. S ebben a
rendszerben elkerülhetetlenül fontos a közvetlenül indukáló jelentés megállapítása.
Eleink lakóhelyein a vízforrás, a folyó megjelenésének három alapvető módja volt lehetséges.
Az egyik szerint a víz a hegyről jön le, vagy a szikla oldalából fakad s a változó intenzitással
kisarjadó, kiömlő, csurgó víz a földön árkot vájva tova folyik. A másik, amikor a földből
felbugyogó víz köröket ír le, majd tovább folyik a lejtősebb irányban. A harmadik szerint a hó, a jég
olvadásakor felgyülemlett víz megindul, utat keresve magának az olvadás hevességétől függően
békésen, lassan folyik el, vagy pedig hatalmas dübörgéssel, zúgva, bőgve hasít, tör magának utat,
árkot. A vizsgált területen a Volga-Urál vidékén jellemző, hogy a földből feltörő víz környékén
állóvíz, tó keletkezik, amelyet olykor mocsár vesz körül, s innen ered a folyó. A folyóforrás
tulajdonságai az alábbiakra utalnak:
A víz mozgását kísérő hangra, zajra: pl. nyikorog, nyekereg, csikorog stb.
A folyó forrásának alakjára, formájára pl.: hegyes, csúcsos, keskeny, szűk, kicsi, kerek, görbe,
hajló, íves, tekergő.
A víz színére: Lehet világos vagy sötét, vörös vagy zöld a talaj és a növényi környezet
függvényében.
A víz ízére: A forrásvíz nemcsak buborékos, gázos, hanem sós, savanyú, keserű ízű is lehet.
A víz szagára: A büdös, kénes stb. szagú víz, amely gyógyító hatású.
Térbeli viszonyulásra: A forrás mindig fent, elől van, a folyónak mindig ez az eleje, a kezdete.
Időbeli viszonyulásra: A forrás egyúttal az első, nagy, öreg, az ős, ugyanakkor mint az élet
kezdetét jelentő, lehet fiatal, gyermek, sarjadzó.
Fontossági sorrend, minőség, érték megállapítására: A folyóforrás a lényeget jelenti, a folyó
további részére meghatározó ugyanúgy, mint ahogyan a születés és körülményei, amely az ember
egész életére befolyással van.
A folyóforrás mindig a cselekvés, a mozgás kezdete, az élet kiindulópontja, maga a születés.
A forrás kijelöli a folyó és a víz mozgási irányát, amely a meder növekedése, a víz dagadása,
duzzadása felé vezet.
A víz jellegzetes mozgására: A víz hengeredő, tekeredő mozgás révén halad, azaz folyik,
miközben hasít, vág, túr, tör, zúz, helyet csinál, árkot ás magának, és kanyarodik, tekereg. A
hengeredő mozgást jelzik a habzó, tarajos hullámok.
A víz mozgásának, munkájának eredményére: pl. gödör, árok, s az ívelés homorú. Ennek az
ellenkezője is lehet akkor, ha a víz sodrása felhalmoz valamit, sóder vagy földkupacot épít. A hajlás,
a görbület iránya ilyenkor felfelé mutat, a jelenség neve pedig halom, domb, dudor stb.
2.2. A földrajzi területeken mutatkozó hegyes, csúcsos, keskeny, szűk, kicsi és a kerek, görbe,
hajló, íves, tekergő tulajdonság gyakran együtt jár, melyek kapcsolatban állnak a megnevező
közszók jelentésével.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 103