Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

k.kalp. žar, ujg. jar, nog. jar, hak. čar, jak. syr ’szakadék, ferde part’,…(JEGOROV 1964), csuv.
śyrma ’árok, szakadék, patak’, vö.: ujg. jar, türkm., kirg. žar, kaz. žyra, azerb. jargan ’árok,
szakadék, patak’, oszm. yrmak ’folyó, folyó forrása, eredete’, üzb. irmok ’folyó összefolyása,
folyótorkolat’ (JEGOROV 1964), csuv. śyrt ’harapni (kutya)’, vö.: ujg., azerb., türkm., oszm., bask.
jyrt, tat. jert, kirg., kaz., k.kalp., tat. žyrt, ujg. žyt, üzb. jirt, ojr. d’yrt, hak. čyrt ’ szakít, tép, harap,
tör, zúz’. 84 (JEGOROV 1964), rokon az or. jar ’árok, szakadék, patak’. A török nyelvekből való
kölcsönzés, vö.: or. jaruga ’árok, szakadék, patak’ (ld. „Слово о полку Игореве”), ld. tat. jar
’szakadékos part, mélység, szakadék’. (SIS), összefügg vele a magy. harap, amely a TESz szerint 1.
’fogait belemélyeszti, fogával tép’. Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból. Csak a zürjénből és
votjákból hoz adatot, azt is k- kezdetűt. 2. ’var, lehullott gallyak törmeléke, száraz fű, haraszt,
megégett bokros, cserjés hely’… Valószínűleg származékszó. Lehet ősi örökség a finnugor korból.
Bizonyítékképpen k- kezdetű megfelelőket hoz. Lehet származékszó, amelynek alapszava azonos a
harap alapszavával. (TESz), vö.: magy. elharapódzik ’elterjed’. (TESz) A két jelentésnek köze van
egymáshoz, azonban a TESz származtatása nem igazolt, mert a k- és fejleményeivel kezdődő
szavaknak más az etimológiájuk.
2.2.4. Az ember nagy felismerése, hogy a természetben keletkezett pontok, pettyek, sőt a vonalak
olyan jelek, amelyeket le lehet másolni s amelyeknek a segítségével közölni lehet valamit.
Különös jelentősége van annak a felfedezésnek, hogy a betű, a bélyeg, az írás alkalmas a tudás
rögzítésére, megőrzésére. Eleink mindezt annyira fontosnak tartották, hogy úgy ítélték meg, aki
ismeri a betűt, az nem egyszerűen a betűvel foglalkozó, hanem egyben tudós is. Ennek a tudásnak
pedig történeti, kulturális gazdasági katonai stb. vonzata egyaránt volt és van.
A jelnek további alakjai jöttek létre a különböző nyelvekben, így a magyarban is. A jel
alakulása, fejlődése során jelentéstartalmát és formáját illetően eljutott a mai értelemben a betűhöz
és az íráshoz. Vö.: magy. betű: A TESz szerint ’írás, szöveg, valamely beszédhang írott képe,
írásjegy, szó, beszédhang’. Ótörök eredetű, vö.: türk bitig, ujg. bitig, CC. bitik, bitiv, oszm. bitik,
kar. bitik ’írás, irat’. Alapszavuk a biti-, bit- ’ír’ ige, ennek a kínai piçět ‘ecset’ szóval való
egybevetése nem fogadható el. …vö.: mong. bičik ’irat, felirat, levél, könyv, irodalmi mű’, biči- ’ír’,
mandzsu bitxe ’írás, könyv’. A mongolból átment több szomszédos török nyelvbe, vö.: jak. bičik
’minta, díszítés’, hak. pičik ’könyv, levél, írás’. (TESz)
A magy. betű idegen nyelvi párhuzamainak a számba vétele további tanulságokkal jár. A jelentés
szempontjából kapcsolódnak a fenti szavakhoz. Hangtanilag a szókezdő b- elvileg lehetne a p-
zöngésedésének az eredménye, de keletkezhetett egy w > b változás során is. A szó belseji –t-
egyrészt megmaradt, másrészt (-t- >) –č- lett belőle, amely –i előtt igen gyakori. A végső –k a török
és mongol nyelvek egy részében megmaradt, a másik részében k > x spirantizáció történt, a
harmadik részében pedig k > γ > w > 1. v 2. V > 0 változások voltak. A –v-ről tanúskodik a tör.
bitiv, a –0, azaz a mássalhangzó eltűnéséről pedig a magy. betű szó, ahol a mássalhangzó eltűnése
az előző magánhangzó megnyúlásával járt. A földrajzi névi kutatásaim fényében nem lehet bit-
igetőből kiindulni. Olyan nómen-verbum lehetett az előzmény, amely egyik irányban főnévvé
változott, a másik irányban pedig igévé különült.
Bár a csuv. pata ’petty, folt, foltocska’, sebhely’, vö.: k.kalp. patas ’sáros, nem tiszta’.
(JEGOROV 1964) nem használatos a betű jelölésére, a szavunk nagy családjába tartozik.
A hak. pičik ’könyv, levél, írás’ azért is érdekes, mert a p- szókezdője összetartozik a magy.
petty, pont stb. p- szókezdőjével, a –č- pedig rokon a hun bicsigecsi –cs-jével. Olyan –t-ből lett,
amely a zöngétlenségét megőrizve –s-szé is válhatott, amelyet az or. pism’o ’levél’, pisat’ (pisa:
szótő + -t’: főnévi igenév képző) ’írni’ stb. őriznek: t > (th) > s. Az s-nek ugyanaz a zöngétlen
réshang az előzménye, mint a magy. felhő szó h-jának.
Az indoeurópaiba sorolt nyelvek közül figyelemre méltó az ang. badge ’jelvény, jelkép,
84 Ezen adatokkal etimoológiailag összetartozónak vélem a magy. ordas (farkas) szó (orda + -s) tövét.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 68