Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3.2. Múltunkról a nyelv tükrében
1. Vitathatatlan, hogy a nyelvi kapcsolatainkból nemcsak a nyelvünk, hanem népünk történelmére,
múltjára is következtethetünk. Amikor a magyar nyelv kapcsolatait vizsgáljuk, elsősorban a
magyarnak az altáji és az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvekhez, valamint a szláv nyelvekhez való
viszonyait kell elsősorban vizsgálni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyrészt a magyar és a szkítahun
utódnyelvek (török, mongol, mandzsu-tunguz), másrészt a magyar és azoknak a nyelveknek a
kapcsolatait kell tanulmányozni, amelyekre a szkíták és hunok voltak nagy hatással. 6 Ez azt is
jelenti, hogy az uráli nyelvekkel nem azért vannak a magyarnak kapcsolatai, mert rokonok
lennének, hanem az uráliba sorolt nyelvekbe bekerült szkíta-hun elemek révén. Az is lényeges, hogy
a szláv nyelvekről a források nem szólnak a kb. Kr. u. 400 előtti időkből. Nem is szólhattak, mert az
ősszláv nyelvek ebben az időben valahol a mai Ukrajna területén alakulhattak ki szkíta-hunősmagyar
szubsztrátum nyelvi rétegen egy Észak-Nyugat felől ideérkező népcsoport részvételével,
akiket varégoknak is hívtak. Ez a magyarázata annak, hogy a szláv nyelvekben, köztük az oroszban
olyan lexikális és grammatikai elemek jelzik a magyarral való kapcsolatot, amelyek igen mély
gyökerekhez vezetnek. Ennek a hangtani, alaktani és jelentéstani szempontú igazolására mutatunk
be néhány példát az alábbiakban. Hozzátesszük, hogy a magyar-orosz párhuzamokat vizsgálva az
egyezéseknek a szkíta-hun gyökerekig vezető szálait megerősítjük az altáji nyelvekből, mint a
szkíta-hun nyelvek örököseinek nyelvéből vett adatokkal is.
2. Miután a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek a nyelvtana valójában a szkíta-hun nyelvek és az
utódnyelveinek, továbbá a magyar nyelvnek a nyelvtana, ennek segítségével világos lesz a magyar
orosz kapcsolatokra utaló szavaknak az etimológiája, következésképp a különböző nyelvekben
előforduló változatok közötti kapcsolatok is értelmet kapnak. Ami a hangtant illeti, abból kell
kiindulni, hogy a magyar, a szkíta-hun nyelvek és a szkíta-hun utódnyelvek szókészlete két fő
csoportba rendeződött: az egyikbe tartoznak a t- és fejleményeivel kezdődő szavak, a másikba
tartoznak a k- és fejleményeivel kezdődő szavak. (CZEGLÉDI 2006-7) Természetes, hogy ami az
alapszókincset illeti, mindenből kettő van: egy t- és egy k- kezdetű. A köztük lévő lényeges
jelentésbeli egyezés, azonosság világos, azonban az eltérő jegyeket megtalálni a kutatás további
feladata, vö.: magy. tűr, teker és kör, kunkor, karika; tő, tőke, tönkő és kumma; mony, szem és gumó,
homok stb. (CZEGLÉDI 2011). Jelen dolgozatban a magyar és az orosz nyelvi kapcsolatok okait a
személyes névmások, egyéb névmások, névmási határozószók, számnevek, egyéb közszók,
grammatikai lexémák köréből vett egy-egy példával kívánjuk jelezni, miközben utalunk arra, hogy
a magyar-orosz, végső soron a magyar-szláv nyelvi kapcsolatok az ősmagyar és a szkíta-hun
gyökerekig elvezetnek.
2.1.Személyes névmások 7
Magyar én – orosz ja (я 'én')
Elsőként a személyes névmásokat vetjük össze, miközben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a
névmások a szlávban átvételek s bemutatjuk, azok hogyan alakultak tovább a szláv, közelebbről az
orosz nyelvi használatban. Az E/1. szem. névmás magánhangzó kezdetű változata a magyaron kívül
igen ritka, vö.: vog. em 'én'. A mássalhangzós kezdetű változatok közül gyakori az m- kezdetű, vö.:
6 A szakterületünkön kívül eső téma, kik lehettek a szkíták és hunok elődei. Az idevonatkozó nyelveket és kutatásokat
szakértelmünk híján nem vonjuk be a munkánkba.
7 Egyik csoportot sem mutatjuk be a teljesség igényével, csupán jelezzük az ősmagyar illetőleg a szkíta-hun közös
előzményt.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 13