Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

2.2.6. A források jelentéstartalma, a ’fenyő’ jelentésű szavak és a fenyő szó jelentéstartalma
között
A forrás, a folyó és a fenyő (mint a természet részei) összefüggésével kapcsolatban lényeges
megjegyezni, hogy a folyó és a fa születése eleink szemében hasonló módon történt. 129 A jég
visszahúzódásakor a tóból kihajtott folyóvízhez hasonló a magból kisarjadt, kihajtott, kezdetben ív
alakú, később egyenes, vékony szálú, tű formájú képződmény, amelynek ma használt neve fű, fa.
Amikor a fű, fa (mint a fenyő tűlevele) szálán hajtás, ág nőtt, akkor keletkezett a bokor 130 , vagy a
pagony, amely egyre nagyobb és terebélyesebb lett. Az ággal rendelkező fa neve pedig úgy
született, mint maga a fa (hajtásra hajtás nőtt), azaz ’hajtás’ + ’hajtás’ jelentésű szó összetételével.
Igy készül a fonás is, amelyet igazol a jelentése, vö.: magy. fon ’hajtogatva teker…’ ige, de
idetartozik a fonák szavunk is a ’fordított’ jelentésével.
Az elnevezések kiindulópontja közös. Jelentéstanilag a tekeredő, ívelő mozgás révén felelnek
meg egymásnak a fenti nevek és szavak, hangtanilag pedig beleillenek a fent vázolt mássalhangzó
változások rendszerébe 131 . A földrajzi nevek alapján a fenyő szó genetikailag ugyanaz, mint a fon.
Az uráli nyelveket beszélők lakóterületein a fenyő elterjedt, hiszen a természeti környezet erre a jég
visszahúzódásával alkalmas volt. Az itt élő emberek nyelvében természetes, hogy sok szavuk van a
fenyőfélék és a fa megnevezésére ugyanúgy, mint a víz, vizes helyek névadására. A kérdés, e
szavakat itt gyártották vagy valahonnan hozták magukkal.
A válasz megtalálásához a továbbiakban a tekerő, ívelő, hajló, görbülő, keskeny, vékony, szűk,
hegyes, csúcsos tulajdonságnak a ’fenyő’ jelentésű, ill. fenyőfajtákat jelölő szavakkal, majd a
fenyő szavunkkal való kapcsolatát vizsgáljuk.
A mai tudományos álláspont szerint a magyar fenyő származékszó, feny- alapszava valószínűleg
ősi örökség a finnugor korból, vö.: zürj. Ud. pomel’ ‘fenyő’, V. ponel’ ‘fiatal fenyőfa’, votj. pumel’
‘fiatal hajtás, fiatal fa’... A szó eredeti jelentése ... ‘fiatal fenyőfa’ lehetett. (TESz). A szó
etimológiája korántsem biztos, további vizsgálatokat igényel annál is inkább, mert a növény és a szó
elterjedési területe az őstörténeti kutatásokban hasznosítható.
Kuklin Anatolij N az obiugor tär, tegr etimológiáról írva olyan hasznos adatokat sorakoztat
fel, amelyekből látszik, hogy a fiatal hajtás, csirázás olyan, mint a folyóforrás. Másképpen a
fenyő a folyóhoz hasonlóan születik. A mag kerek, görbe, gömbölyű, amelyből a hajtás tekeredő,
ívelő mozgást végezve kicsavarodik, kibújik úgy, mint ahogyan a kerek, görbe tóból vagy a
forráslyukból a víz kicsavarodik, kiszakad, elhajt, elfolyik. A magból kihajtott hajtás tovább
fejlődik, másképpen ágazik, sokasodik, azaz sok hajtás keletkezik úgy, hogy egy ponton dudor
keletkezik, s abból a dudorból hajtás, hajtások nőnek. Ezzel összhangban az alábbi példák
hangalakjukat és jelentésüket illetően összetartoznak. A mansi tär ‘erdei vagy gyantás fenyő’,
hanti tegr ‘nem nagy, fiatal fenyő, magas karcsú fenyő’, komi-zürjén sogra ‘mocsári erdő’, alsó
vicsegdai, udori nyj. sögra, vümi, izsemi nyj. sogra ‘mocsaras zsombékos hely csomós, cserzett
fenyővel’, komi nyelvjárások: čagra, šogra, šoxra, pecsorai nyj. čagra ‘vad hely, amelyet
cirbolyafenyő erdő borít’, felső szüszoli nyj. jegyra, udori nyj. jegrödz ‘mocsaras hely alacsony
tűlevelű erdővel’, felsőszüszoli, vümi, izsemi, alsóvicsegdai, pecsorai udori jegyr ‘mocsaras erdő’,
felső-vicsegdai jegir ‘mocsaras hely alacsony ritkás tűlevelű erdővel’, szölkup sogyr ‘lápos,
süppedékes hely apró bokrokkal’, orosz nyelvjárások az Alsó Irtis és Alsó Konda folyónál: šigar
‘sűrű fenyőerdő a mocsáron’, šigyr ‘a mocsár szárazabb helyein apró, sűrű fenyőerdő’, šigar’
‘mohás mocsár apró és sűrű fenyőerdővel’, obi-ugor teger jux ’fiatal, tűlevelű erdő, főleg fenyő
129 Az emberek emlékezetében, képzeletében a hagyományok szerint is a tó, folyó és a fa egyaránt szerepel
ősanyaként , szülőanyaként.
130 A bór szavunk előzménye.
131 Bár a megállapítás, mely szerint „Az olyan hangváltozást, amely azonos helyzetben azonos eredményre vezetett,
szabályos hangfejlődésnek nevezzük.” (LAKÓ 1966:39) nem a földrajzi nevek összehasonlító hangtani vizsgálata
alapján született, mi a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek - különös tekintettel a víznevekre - összehasonlító
hangtani vizsgálatainak eredményeképpen olyan hangváltozást mutattunk be, amely azonos helyzetben azonos
eredményre vezetett, azaz megrajzoltuk a t és a k szabályos hangfejlődését a földrajzi nevekben.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 108