Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

számos magyar szó összetartozik annak ellenére, hogy egyrészt a magyarban ’írás’ jelentése nem
használatos, másrészt a TESz más véleményen van e szavak etimológiáját illetően. Vö.: magy.
piszka- ld. piszkafa, piszkavas, piszkál, piszke stb., a rokonságába tartozik a magy. tüske, tövisk is.
Az indoeurópai nyelvek adatai közül, pl. az ang. write ’írni’ ige összetartozik a magy. vakar
’valaminek a felületét kaparja’ igével, amelyet a TESz ismeretlen eredetűnek tart.
Mindkét ige (ang. write, magy. vakar) tartalmazza az –r-t úgy, mint a ném. schreiben, a lat.
pingere, a magy. ír és társai, a szó kezdetén azonban az angol a w-t, azaz a v- előzményét használja
ma is. A w- pedig olyan eredeti t- fejleménye ( t > δ > w) amelyet őriz a magy. tör, törik, túr ige, s a
török megfelelői között szerepel, pl. az ÓT. tärs, de idetartozik a magyar dara is (t > δ > d),
amelyben egy másik irányú változás során a δ zöngésedése és zárhangúsodása következett be. A
víz, amint mosta az árkot, alakította a saját medrét, egyben túrta a földet, másképpen tört, zúzott. A
vízhez hasonlóan hagyunk nyomot, amikor valamilyen jelet készítünk, írunk.
A továbbiakban idetartozik a magy. tör 88 , az ÓT. tärs ’ver, kopog, dönget, dörömböl, tör,’
(DTS:545), amellyel közelebbről kapcsolatos a csuv. śyr ’írni’ és társai, köztük a magy. ír.
2.2.6. Előfordul, hogy valamely jel jelentésű szó nem használatos a magyarban, de ismert az ÓT.
-ben és az altáji nyelvekben, ám genetikailag összetartozik a magyarban használt másik formával,
illetőleg alakilag közelebb álló, de nem jel jelentésű szóval. Ilyen, pl. az ÓT. tamga és a magy. betű
valamint a támpont (tám + pont) előtagja illetőleg a támasz (táma + -sz), támaszkodik (táma + -sz
+ -kodik) töve.
A tamga: nincs meg sem a TESz-ben, sem az Idegen szavak szótárában, de bőven adatolt az
ótörökben, vö.: ÓT. tamγa ’sajtó, nyomás, nyomtatás, nyom, lenyomat, jelleg, sajátosság, veret, jel,
jegy, jelzés’ (DTS:530), ÓT. tamγačï ’a pecsét őrzője’. (DTS:530) A tamγa: szótő + - čï:
foglalkozásnév képző. Az ÓT. tamγala- ’bélyegezni, megjelölni, védjeggyel ellátni, hitelesíteni,
megjelölést, jelzést, jelet, jegyet, ismertetőjelet, pecsétet tenni, helyezni, rakni, felállítani’
(DTS:530) A tamγa: szótő + -la: igeképző. Az ÓT. tamγalïγ ’pecséttel, jellel, jeggyel bíró,
rendelkező’ (DTS:530) A tamγa: szótő + -lïγ: ’valamivel való ellátottság’-ot jelölő képző. A tamga
egyéb kapcsolataira ld. ÓT tamγalïq ’kis ebédlő asztal’, tamγaq ’torok’, tamγaqla- ’nyakon ütni’
(DTS:530)
Az ÓT. tamγa összetartozik a csuv. tămxa (Ašm.) ’ua.’ szóval, amely nincs meg Jegorovnál,
megvan azonban az elődje, a csuv. tumxa ’tamga, pecsét, bélyeg, jel’, vö.: óujg. tamga ’jel, bélyeg’,
csag. tamka, ujg., üzb., kirg., nog., k.kalp., alt., bask., tat. tamga, kaz. taηda, türkm. tagma, azerb.,
kum. damga, tuv., hak. taηma ’pecsét, bélyeg’, vö.: mong. tamga ’ua.’. Vö.: perzsa tämga ’a
mongol kánok nagy pecsétje, írás, amit ilyen pecséttel láttak el’. (JEGOROV 1964)
A földrajzi névi kutatások fényében a tamga genetikailag rokon olyan közszóval, amely a
földrajzi nevekben is megvan. Ilyen a tamga kapcsolatai között kulcsfontosságú csuvas tukmak
közszó és a földrajzi névi Tukmak és alakváltozatai. Mint közszó: csuv. tukmak ’súlykoló,
mozsártörő, mozsárütő, sulyok, fakalapács, verés, ütés’, ujg., oszm., gag., türkm. tokmak, alt.
tokpak, topkok, ojr. tokpok, hak. toxpax, tuv. dokpak, üzb. tukmok, azerb. toxmag, bask., tat. tukmak,
kirg. tokmok, kaz., k.kalp. tokpak ’súlykoló, mozsártörő, mozsárütő, sulyok, fakalapács’….
(JEGOROV 1964) Mint földrajzi név: Tukmak f. TB.146.: bask. Tukmak, or. Tukmak Beleb., az or.
Useń bal oldali mellékfolyója. < bask., or. Tukmak < Tuk + mak.
A tukmak szó gyakori a víznevekben, a forrással rendelkező, illetőleg elágazó folyó nevében
fontos szerepe van a szempontunkból is, mert hozzá hasonló az elágazó fa, amelyből lehet bunkós
végű fát, fakalapácsot készíteni. A tukmak olyan találkozási pontot jelöl, amely lehet folyó forrása,
az egyik folyónak a másik folyóba vagy tóba való beletorkollásának a helye, a fa elágazásának a
helye stb. Szerepéből adódóan több jelentést is magába foglal. Számos szó közül idetartozik a bask.
tamak ’torok, (folyó)torkolat’ szó is.
A TESz szerint a magy. tám- (támoszlop, pillér, támfa stb.) előtagú összetett szavak német
88 ld. még zúz ’ide-oda rángat, meggyötör, összetör, összenyom (átvitt értelemben is),…’ Bizonytalan eredetű. (TESz)
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 70