Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

Az Istár utótagja tár és a tengri, valamint a magy. úr a következőképpen függnek össze
nemcsak jelentésükben, hanem szerkezeti felépítésükben és hangtanilag egyaránt:
A magy. úr, urat a szaka sūra ’hatalmas, erős’ szóval veti össze, a szó eredeti jelentése Harmatta
szerint ’törzsfő, fejedelem’ s a finn uros szót szintén iráni jövevényszónak tartja.
A magy. úr, a szaka sūra és a finn uros valóban összetartoznak. A csillaggal (*) jelzett
feltételezett, rekonstruált adatokat mellőzve az úr szó nyelvi megfelelői t- szókezdővel illetőleg a t-
fejleményeivel rendelkeznek. A magy. úr szóról a TESz véleménye eltérő Harmatta álláspontjától:
úr ’a hatalom és a vagyon birtokosa, uralkodó, parancsoló, Isten, Jézus Krisztus, férj, hatalom,
uralkodó erő’. Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból, vö.: finn uros ’férfi, vitéz,
hős, hím, kan’, urho ’hős, harcos’, urakka ’kétéves hím rénszarvas’. (TESz)
A szócikk írója tévedett, amikor a finn urakka ’kétéves hím rénszarvas’ szót is idehozta
bizonyítékként. A szó nem tartozik ide, mert a magyar iker ’kettős’ és a török nyelvi párhuzamainak
rokona közelebbről, vö.: csuv. jěkěr ’iker’.
Ugyanakkor az úr szavunknak rokona a csuv. tură ’isten’, jeny. teηri ’ég’, azerb. tori ’isten, ég’,
csag. tengra, ujg. täηri, kirg. teηri ’isten’, k.kalp. tangri, oszm. tanry, jak. tangara, bask. tänre,
’isten, ég’, burj.mong. tengeri, kalmük tenger ’ég’, sumér dingir ’ég’. Vö.: perzsa tour ’alak,
forma’. (JEGOROV 1964) Szerkezeti felépítésük: tu + -ră, teη + -ri, to + -ri, teng + -ra, täη + -ri,
tang + -ri, tan + -ry, tanga + -ra, tän + -re, tenge + -ri, tenge + -r, dingi + -r, tou + -r.
Meg kell jegyezni, hogy a perzsában a tour világosan átvétel, az ’isten’ jelentést nem őrzi. A szó
nemcsak –r-t, hanem –z-t tartalmazó formában is megvan, vö.: sumér dingiz ‘isten’ (Labat 252.
old.) A sumérban a dingir ‘ég, csillag, isten, égből jött, égi fény’ jelentésű egyaránt lehet (vö.:
Labat: 35., 48-49., 252. old.), amely szintén a magy. úr szó családjába tartozik. Ugyanakkor az is
látható, hogy az úr és társai kötődnek a menny szavunk mongol tenger megfelelőjéhez is. Ennek az
az oka, hogy eleink szemében az uralkodó is, a hely is a forráshoz, a maghoz tartozik, akár ágnak,
égnek nevezzük azt, amihez tartozik. Természetes hát, hogy a megnevezések is egybeesnek: vö.:
magy. tenger ’víz’, mong. tenger ’menny’, jak. tangara ’isten, ég’ stb.
A magyar úr és megfelelőinek az elemekre bontásánál világosan látszik a kutatásaink
eredményeképpen, hogy a második elem (-r, rV, -z) képző s a ‘valamihez tartozó, valamivel ellátott,
valami mellett lévő’ jelentésű képzőnek az –r és a –z a kezdő mássalhangzója. Az adatokból látható,
hogy ezt gyakran követi magánhangzó (vö.: -ră, -ri, -ra,-re, -ry). Ez utóbbiak az –r-hez képest
teljesebb változatok. Hozzá kell tenni, hogy a –z képzőt tartalmazó sumér dingiz szó –z-je és az –r
úgy függ össze, hogy az előzményük közös, mindkettő a –δ (interdentális zöngés spiráns)
fejleménye: δ > 1. r, 2. z. A sumér adatok azért is fontosak, mert igazolják az –r és a –z meglétét Kr.
e. több ezer évvel, legalább 2-3 ezerben már használták a mezopotámiai kutatások fényében.
Ugyanakkor a sumér úr változat arra is utal, hogy a magyar úr alakja már legalább 4-5 ezer éve
változatlan ejtésű.
Ami a szavak első elemét (ú-, tu-, teη-, to-, teng, täη-, tang-, tan-, tanga-, tän-, tenge-, dingi-,
tou-) illeti, azok a magyar tő mint 'forrás, eredet, származás helye' jelentésű szavunkkal tartoznak
össze, azoknak alakváltozatai, abszolút szótövei, azaz abszolút szógyökei. Ez azt is jelenti, hogy az
úr és a megfelelőinek az eredeti jelentéstartalma ‘tőhöz, maghoz, forráshoz tartozó’ volt.
Értékes adat az úr családjába tartozó, a sumér Urim ‘a fény vidéke, Napkelet’ szó, amelynek a
képzője –rim a –rV formákhoz képest is teljesebb alakot őriz. A kutatásaink fényében a –rim
nemcsak a md. meńe-, hanem a mong. mengü ’örök’ és a tenger (tenge- szótő + -r: képző) ’ég’ szó töve is. A
magyarban az –ny fejlemény ugyanúgy, mint az –ng- mássalhangzó kapcsolat a mongolban, vö.: korábbi –nk- > 1. –
nγ- > -nj- > -n’- (-ny-) 2. –ng-. A magy. –ny , -nyek, md. –l képzőnek pedig további változata a mongol tenger –r
képzője, amelynek ugyanaz a –δ- az előzménye, mint a md. –l-nek, végső eredetük pedig a –t. A magy. menny,
mennyek. md. meńel, mong. tenger közvetlen jelentése: ’hely, amely az ég mellett van, amely az éggel ellátott, hely
amely az éghez tartozik’. A perzsa minu úgy tűnik, csak az égre vonatkozik és nem tartalmazza a magyarban, a
mordvinban valamint a mongol szóban meglévő képzőt. Elmondható, hogy a magy. menny, mennyek, md. meńel,
mong. tenger etimológiailag összetartozó szavak, ugyanakkor rokonuk a türk rovásfeliratokban szereplő tengri,
amely a toldalékolt forma miatt lett tengri a tenger-ből (vö.: a feliratban tengride 'égben').
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 34