Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

A magy. szóval közös gyökerű az angol saw ’szólásmondás, közmondás’, sing, sang, sung
’énekel, dalol, (megénekel) versben, zümmög, duruzsol (víz forrva), cseng (fül), fütyül, zúg (szél)’,
a word (< wor-: relatív szótő + -d: képző) ’szó’, talk (< ta-: abszolút szótő + -lk: képző)
’beszélgetés, társalgás, beszéd, megbeszélés, előadás (könnyed stílusban), csevegés, beszámoló,
fecsegés, üres beszéd, beszédtárgy, téma, beszél…’
Ide kötődik a német die sage ’szóbeszéd, mendemonda, monda, rege’, sagen ’mond’. singen
’énekel, dalol, (hangszer) szépen szól, (madár) dalol, szól, csattog, énekel’, das Wort ’szó, beszéd,
kifejezés, szólásmód, mondás’.
A szó családjába tartozik az olasz parola (< paro-: relatív szótő + -la: képző) ’szó’, suona- (<
suo-: abszolút szótő + -na: képző)’szól (rádió)’.
A ’szó’ jelentésű szavak családjába olyan szavak tartoznak, amelyek hangutánzó eredetűek, vagy
ikerítéssel keletkeztek (vö.: tör. szöz ’szó), vagy pedig az ikerszók egyik, legtöbbször az előtagjával
azonosak (vö.: magy. szó). Hangtanilag pedig úgy függnek össze, hogy eredetibb a szókezdő t- (vö.:
magy. tilinkó, tör. til ’nyelv’, ang. talk ’beszélgetés’), t-> d- zöngésedést (őrzi a magy. dilinkó török
nyelvekben dil ’nyelv’), további réshangúsodást t-> d- > -> z- (vö-: ném. die sage ’szóbeszéd,
mendemonda, monda, rege’, az eredeti t- > th ( )> s- réshangúsodás (vö.: magy. szó, finn sana,
csuv. sasă, sas ’szó, hang’, ang. saw ’szólásmondás, közmondás’, sing, sang, sung ’énekel, dalol), t-
> th ()>t- > th ()> h- (vö.: bask. hy ’szó’, esetleg magy. hang), a zöngés és zöngétlen réshang
-, -további hangok előzménye lehetett: - > l- (vö.: lat. lingua ’nyelv (beszélőszerv), beszéd
(beszélt) nyelv’, - > w- (vö.: ang. word ’szó’), - > w- > 0- (vö.: magyar ige, mong. üge, oszm.
ö-), a szókezdő nazalizációja (vö.: magy. nyelv, nyikorog, nyávog).
Jelentéstanilag három fő csoportba tagolódnak, a hang, a szó és a nyelv jelentések köré
csoportosulnak, de már egy nyelven belül is gyakran szinonimák, nyelvek közötti viszonyukban
pedig világosan átmennek a jelentések egymásba.
4. A k-val kezdődő hangutánzó vagy hangutánzó eredetű szavak is végső eredetüket tekintve a víz
hangját utánzó szavak. Ide kapcsolódik a magy. hang ’éneklés, muzsika, hallószervünkkel’…
(TESz) Idetartoznak más, az ember hangját, beszédét utánzó szavak, pl.: kiált, kiabál, kajált,
kajabál, köhög, kahol, kárál ’zsémbeskedik’, kántál ’énekel’.
4.1. Hangutánzó szavak, amelyek a víz kopogásának stb. hangján alapulnak, vö.: kopog,
koppan, kipp-kopp stb.
4.2. A természet más részeit utánzó szavak is idetartoznak, amelyek a víz hangjához közeli hangot
adnak. Ilyenek a magy. kattog, kótog, korog, kong, giling-galang.
4.3. Az állatok, rovarok hangját utánzó szavak közül rokonok a következők relatív szótövei, vö.:
kelepel, kárál, kotkodácsol.
4.4. Az ember használta tárgyak, hangszerek hangja, pl. kolomp, kürt, harang, kalapál, kereplő.
Előfordul, hogy valamely hangszer megnevezésében a hang, másokban a hangszer alakja,
harmadikban a működése stb. dominál, de a végső eredetük a hangutánzó szóhoz vezet.
4.5. Számos nyelv hangutánzó szavai között akad bőven idetartozó, pl. finn Kalevala tövében is
ilyen található, vö.: fi. kalaa- ’csörögni, csörömpölni’, kalee ’csörgés, zörgés, csörömpölés’,
kalina ’csörgés, csörömpölés’, kalise- ’ csörögni, csörömpölni, vacogni, csengeni’, kaljau-
’szisszenni, zúdúlni’, kalkahta- megcsörrenni’, kalkehti- ’ ’csörömpölni, kalapálni’, kalkka-
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 159