Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3.8. Variabilitás és nyelvhasználat a földrajzi nevekben
„...a nyelv és a tudat fejlődése valahol szorosan összetartozik.” 95
(ZSILKA 2000)
1. Zsilka János e megállapításának állandó figyelembe vétele nélkül lehetetlen érdemben kutatni a
földrajzi neveket, megismerni azok variabilitásának tényezőit. A természet és az ember
kapcsolatában már az őskőkor idején a víz - mint az élet legfontosabb feltétele - az első helyen
kellett, hogy szerepeljen. Az éltető víz megismerése, megtalálása, értékelése, megbecsülése,
tisztelete minden bizonnyal a víz hangjának, mozgásának, alakjának az utánzására késztette az első
értelmes lényeket. Lassan megszületett a nyelv első változata beszéd, rajz, tánc stb., formában,
egyben a vizek, vizes helyek elnevezésének, a földrajzi neveknek az őse. A nyelv nem más, mint
magának a természet egy darabjának, így a vízforrásnak az utánzata, másolata volt. Másképpen, a
víz lényegét tükrözte, adta vissza az elnevezés.
A földrajzi helyek megnevezésének ez a szelleme, logikája nem pusztult ki, a mai napig él.
Figyelembe vétele a névkutatás során elengedhetetlen még akkor is, ha egy helynek több
elnevezése, egy elnevezésnek több változata van. Az éltető forrásvíz számos tulajdonsága kezdetben
együtt jelenik meg, idővel azonban a résztulajdonságok egyike-másika hangsúlyozottabban kerül
előtérbe. Az ember időben és térben variálja a neveket, azaz „a lényeg megtartásával más alakban
ismétli” (MÉK 1972.2:1467b). Egy földrajzi hely elnevezésének több változata rendszerint nem
egyszerre születik, létrejöttének számos oka van. Az első és legfontosabb, hogy egy folyóforrás
összetett, komplex tulajdonsággal rendelkezik. A legelső elnevezés(ek) a legtöbb, az összes
tulajdonságot tartalmazzák. A későbbi elnevezések olykor egy-egy résztulajdonságot emelnek ki, a
lényeget azonban sohasem tévesztik szem elől. Valójában az ember a különböző elnevezésekkel
„egyazon tartalmat más szavakkal ismétel”, azaz variál (BAKOS 1986). A variabilitásnak, a
változásra való alkalmasságnak (BAKOS 1986) másik lényeges oka az, hogy a történelem során
különböző népek fordultak meg, hosszabb rövidebb ideig tartózkodtak egy adott helyen és
beleszóltak a földrajzi név életébe vagy úgy, hogy átvették a már meglévőt, de ejtésükkel új
változatot hoztak létre, vagy úgy, hogy egyszerűen csak kiegészítették. Az is előfordult, hogy a régit
nem ismerték meg, nem értették, ezért egy teljesen új nevet adtak a helynek a saját nyelvükből véve
a szavakat. (CZEGLÉDI 1994:313-315) Következésképp olyan helyzet állt elő, hogy egyetlen
helynek számos elnevezése született, él és létezik, de valamennyi ugyanarra a lényegre vonatkozik.
A névkutatónak pedig ismernie kell a továbbiakban nemcsak a földrajzi helyet, hanem az érintett
nyelveket is ahhoz, hogy azt a bizonyos lényeget felismerje, a variabilitás és a nyelvhasználat között
rendet tegyen, egyszóval a földrajzi név etimológiáját elkészítse.
2. Számba kell tehát vennünk a földrajzi nevek variabilitásának a tényezőit. Közülük jelen
dolgozatban az alábbiakat emeljük ki.
2. 1 . A folyóforrás komplex tulajdonsága.
A víznevek - miután igen ősi nyelvi tulajdonságokat őriznek - lehetőséget kínálnak arra, hogy a
területet érintő nyelvek születésének, kialakulásának és további fejlődésének legfőbb jellemzőit
felvázoljuk. Ehhez pedig legelőször meg kell ismernünk annak a természeti környezetnek a
jellemzőit, amely területen a kutatandó földrajzi neveink találhatók. A következő lépésben a
földrajzi terület tulajdonságait, jellemző jegyeit kell összevetni a földrajzi nevek jelentéstartalmával.
Így juthatunk el olyan következtetésekre, amelyek segítségével vállalhatjuk egy-egy folyónév
95 Zsilka János tanár úrral Balázs Géza készített riportot, amelyet Gecső Tamás jegyzett le. A sok értékes gondolat
közül azért idézzük a fenti megállapítást, mert megerősít bennünket abban, hogy a megnevezés variációi és azok
nyelvi használata nem lehet a véletlen műve.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 78