Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

Ami a velem szót - az eszköz- és társhatározó rag ragos alakulatát - illeti, a TESz tévedett. Az
alapszónak, a –val/-vel-nek az –l-je nem lehet ablativusz rag. Az előrésze a ve- pedig nem lehet ősi
örökség sem a finnugor, sem az uráli korból. Az ’erő, izület’ jelentésű szavakhoz sincs semmi köze.
A grammatikai lexémák egy része – esetünkben a –val/-vel önmagában is képzett szó, ezért nem
primer toldalék - részint olyan önálló szavakból agglutinálódhattak raggá, amelyek maguk is
lehetnek abszolút és relatív szótövek, s hogy melyek ezek az önálló szavak, a földrajzi névi
kutatásokból megtudhatjuk.
A fent szereplő –m birtokos személyjel eredete azonos a személyragéval, olyan személyes
névmási eredetű, amely névmásnak a kapcsolatai az ázsiai gyökerekig, a szkíta-hun nyelvekig
vezetnek. A német és az angol egyezéseknek is az ázsiai gyökérből való származás a magyarázata.
A –vel határozórag ve- része valóban nem mutatható ki önállóan, mert a hangalaki változás ez
esetben a szónak nem a különálló életében történt. A finnugor kori esetleg az uráli kori eredeztetés
feltételezése többszörösen megalapozatlan ugyanúgy, mint az ’erő és az ízület’ jelentésű szavaknak
a határozórag alapjaként való feltételezése. A megoldáshoz másik út vezet.
Számunkra különösen fontos a magyar nyelv régi, valós kapcsolatainak a megismerése,
amelyhez – s ezt a fentiek is igazolják - a földrajzi nevek és több nyelv együttes vizsgálata segít
hozzá. Ennek fényében a magyar velem és társai olyan ragos alakulatok, amelyeknek alapjául a
magyar –vel társhatározó rag szolgált s hozzá a személyes névmási eredetű személyrag m- járult. A
törökségben a ’velem’ jelentésű kifejezésnek a szerkezete részben megegyezik a magyar magammal
szó szerkezetével, eltér azonban a magyar velem szerkezetétől. Meg kell jegyezni, hogy a tárgyeset
feltételezése (vö.: Kāšgarī) – miután más szavak esetében nem használnak tárgyeset ragot – nem
szükségszerű, mert a manik lehet a man régibb, teljesebb formája is, amelyet a ragozott alakok is
igazolnak. Más szavak esetében ismert a magyarral egyező szerkezet is.
Ami a részleteket, a kifejezést felépítő elemeket illeti, az ’én’ jelentésű szavak valamennyi
említett nyelvben közös gyökerűek. A –val/-vel eredeti jelentése pedig ’együtt’, amely az ’egy’
számnév és a ’valamivel való ellátottság’ jelentésű képző valamely alakváltozatának összetételéből
áll. Figyelemre méltó, hogy a magyar –val /-vel hangtanilag a csuvas –pala / -pele változathoz áll
legközelebb. Ez azt is jelenti, hogy hangtani oldalról a szókezdőt illetően az előzmény olyan közös
gyökerű w-, amelyből egyik irányban v-, a másik irányban b- lett. A csuvasban a p- keletkezhetett a
b- zöngétlenedésével is. Bár az ótörök és Kāšgarī nyelve nem használja mindkét – veláris és
palatális – hangrendű formát, de ismeri az –r-t tartalmazó (vö.: birla, birle) és az -r- nélküli alakot
is (vö.: bila, bile). Kāšgarī a hosszú –ā (vö.: bilā) magánhangzóval azt is jelzi, hogy a képző egy
teljesebb alakból egyszerűsödött a használat során, vö.: -l < -lā < -lak / -lan < -lank. Továbbmenve,
a magyar nyelv őrzi a grammatikai lexémának az eredeti szókezdőjét, a t-t is az együtt szóban: -l <
-δ < -t. Az –l közvetlen előzménye olyan interdentális zöngés spiráns, amely a t-ből keletkezhetett
akár a zöngés –d-n keresztül, vö.: ko. din ’valami mellett lévő, valamihez tartozó, valamivel ellátott’
jelentésű toldalék; de keletkezhetett akár olyan fél zöngés D-ből is, amely a csuvasban ma is
használatos.
3. Összegzés
A fenti adatok az eddigiektől eltérően láttatják velünk a szótöveket, beleértve az abszolút és a relatív
szótöveket, a toldalékok szerkezeti felépítését, eredetét és a nyelvi kapcsolatokat. Arról is szólnak,
hogy a primer ragok eredete megismerhető s ha a kutatás jó irányban halad, egyre többet
megtudhatunk róluk. Sajnos, a jelen elfogadott akadémiai tanítás valóban nem sokat tud az
elsődleges ragjaink eredetéről. A TESz álláspontja rendre elfogadhatatlan. Nemcsak valószínűleg,
hanem bizonyosan önálló szavakból keletkeztek. Az a feltevés, hogy mutató névmásokból
agglutinálódtak raggá, nem állja meg a helyét.
A földrajzi nevekhez pedig mindezeknek közük van egyrészt azért, mert ott is előfordulnak a
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 41