Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

mintára keletkezett tükörszók, a magy. tám- pedig a támaszt, támogat…igéből való nyelvújítási
elvonás. Ennél azonban jóval régebbi és kiterjedtebb keleti kapcsolatokkal rendelkezik a magy. tám-
tő, amely pl. a magy. támpont (tám + pont) előtagjával is azonos. Velük rokon az oszm. tam
’éppen, pontosan’ szó is.
A tukmak (tuk-mak) a jelentés oldaláról nézve, mint találkozási pont, forrás, alapul szolgált a
jelen dolgozatban vizsgált szavaknak, a hangtan felől nézve pedig az ÓT. tamga, tamak, az oszm.
tam, a magy. tám (vö. támpont) és a támasz (táma + -sz) ige tövének formái az eredetibb tukmak két
k hangjának a változásai során keletkeztek.
2.2.7. A jel szavunkkal hangtanilag és jelentéstanilag szoros összefüggésben van a bélyeg (bé +
-lyeg) és a billog (bil + -log) bé ill. bil töve. Vö.: magy. bélyeg, billog a TESz szerint
’megjelölésként sütött bélyeg, sebhely, ismertetőjel, bélyegző, értékjegy, postai értékjegy’. Ótörök
eredetű, vö.: türk bilig ’tudás’, ujg. bilik ’jel’, bolg. bälik, bälük, ’ua.’, kirg. belgi ’ua.’, csuv. pallă
’ua.’ Mindezek a bil- ’tud’ ige származékai. A törökség minden ágában megtalálható szó
megfelelője megvan a mongolban is, vö.: mong. belge ’jel’. A török szó bekerült több szláv nyelvbe
is, vö.: blg. beleg ’bélyeg, ismertetőjel’, szb.-hv. bèleg ’bélyeg, jegy, anyajegy, sebhely,
okmánybélyeg’, szln. beleg, bileg ’bélyeg, jegy’, or. beleg ’jegy, fehér folt’, aláírással ellátott űrlap
a bemutató személy meghatalmazásának igazolására. …A bélyeg eredeti jelentése ’az állat testére
sütött tulajdonjegy’, s ez a török népeknél a nomád állattartással függ össze. – A billog, bilyog talán
nem a bélyeg magyar alakváltozataként, hanem a h. lat. bilochus a bélyeg ómagyar alakjának –s
képzős származékából, a *bilüküös-ből származott. (TESz)
A magy. billog ( bil ’jel, írás, betű’ + -log ’valamivel való ellátottság’ képző) töve (bil) rokon a
magy. bölcs (1. böl ’betű, jel’ + -cs: foglalkozásnév képző ld. betűs, betűvel, jellel foglalkozó’ 2.
böl ld. csuv. pěl ’tudni’ + -cs: képző, ld. magy. ’tudós’) tövével (böl).
A magy. bélyeg és a billog szavaknak kiterjedt rokonsága van az altáji nyelvekben, vö.: csuv.
palăk, palkă régi, 1. ’jel, jelzés’, 2. ’síremlék’, a bulgár sírfeliratokon bel’uk (cirill белюк), ősszláv,
(óbolg.) beleg, mai bolg. beleg ’jel, jelzés’, magy. bélyeg ’jel, jegy, bélyeg’, ÓT., ujg. bälgü, csag.
belgü, kirg., kaz., k.kalp., nog., kum., türkm., üzb. belgi, tat. bilge, bask. bilde, bilge, alt. pilek, pilgi
’jel, jegy’, mong. beleg, burj.mong. belge ’jel, jegy, bélyeg, előrejelzés’. (JEGOROV 1964) Meg
kell jegyezni, hogy a cirill белюк egy idegen belük átírása.
A bask. bilge ’jel, ismertetőjel’ mellett a bilde ’jel, jegy, vágat, véset’ pedig azért fontos adat,
mert bil + -de (szótő + képző) elemekből áll, ahol a képző olyan korábbi formát őriz, amelynek
tovább fejlődött változata a csuv. pallă (pal + -lă), magy. billog (bil + log) szavakban a –lă ill.
–log –l-je. (vö.: t > δ > 1. d, 2. l.)
A magy. jel 89 , bélyeg, billog és a csuv. pallă, palkă, palăk szavakat összeköti egyrészt a jelentés,
másrészt a hangtani felépítés, harmadrészt a szerkezeti felépítés. A –t- megőrződött a magy. betű
szóban és számos nyelvi megfelelőjében, vö. ÓT. bitig, amelyeket be + -tű ill. bi + -tig elemekre
lehet bontani. A csuv. pallă ld. palăk, palkă ’jel, bélyeg stb.’ palăr- ’ismertnek lenni’, pěl- ’tudni,
ismerni’, ÓT., ujg., üzb., azerb., türkm., oszm., kirg., kaz., k.kalp., nog., ojr., tuv. bil, alt., hak. pil,
tat., bask. bel ’tudni, érteni’ (JEGOROV 1964) igető szorosan összefügg a magy. bölcs szó tövével.
A magy. bölcs egyrészt tudós, aki tud, azaz a jellel, a betűvel foglalkozik, másképp a betűt, a
tudást őrzi. Ez a kettősség nem véletlen, hisz a betű rögzíti a tudást, s a betű ismerete, őrzése fontos
a tudásnak a megszerzéséhez és megtartásához egyaránt. Tudósnak, bölcsnek, pecsétőrnek
valamikor rangot jelentett őseinknél, így volt ez a hunoknál is.
Annak ellenére, hogy az or. bilet szót XVIII. századi franciából való kölcsönszónak tartják, vö.:
fr. billet, billette, ófr. bullette, amely a lat. bulla ’írás’ szóból származik (SIS) összetartozik a magy.
bulla szóval, amelyet a TESz ’ünnepélyes pápai rendelet, pecsétes középkori oklevél, pecsét’ stb.
89 Vö.: jelleg (jel + -leg). A TESz szerint „nyelvújítási származékszó, a jel főnévből alkották -g képzővel”. Ez a
magyarázat elfogadhatatlan, nem igazolja a rendszer.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 71