Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3.5. Nyelvhasználat és nyelvi eredet a földrajzi nevekben 45
„Lassan általánossá kezd válni az a felismerés, hogy a mai nyelvcsaládok ősei a jégkorok végén már
kialakultak, s ekként a legősibb szórétegek ilyen távoli idők életéről vallanak…Szavaink …
évtízezrek múltját őrzik, s ekként egykori művelődésünk legbecsesebb emlékei.” (LÁSZLÓ 1999:7-
22)
1. Bevezetés.
Az első földrajzi nevek több ezer évvel ezelőtt keletkezhettek. A szóbeli és az írásbeli
nyelvhasználat közel egyidős lehet. A földrajzi helyek elnevezése a mai napig is tart, ugyanakkor a
már névvel bíró helynek legtöbbször nem adtak új nevet, hanem egy későbbi korban vagy ugyanaz
– az első névadó - a nép használta, vagy annak az utóda, utódai. Olykor a területre idegenből jött
nép vette át a már meglévő nevet, amelyet a saját nyelvéhez igazított. Ez azt is jelenti, hogy vagy
változatlanul, vagy csak némi változtatással, gyakran kiegészítve használja az új lakó a nevet.
Előfordult, hogy új nevet adtak a helynek, így legalább két változat, többnyelvű lakosság esetében
több változat van forgalomban. Ezeknek a neveknek a nyelvi eredete lehet ugyanaz vagy
különböző. A nyelvi használat figyelembe vétele segít a nyelvi eredet helyes magyarázatában,
ugyanakkor a nevek etimológiájának az elkészítése a földrajzi nevek komplex megközelítését
illetve feldolgozását is igényli.
Jelen dolgozatban néhány egytagú, egyszerű, toldalékolatlan és toldalékolt szóból álló földrajzi
néven keresztül mutatok be a nyelvhasználat és a nyelvi eredet kérdései közül néhányat.
2. Egyszerű szóból álló földrajzi nevek:
Az idetartozó földrajzi nevek közül mindössze három tőtípusra, a tVk(V), tVn(V) és a tVnkV)
változatokra hozok példákat.
2.1. tVk(V) hangtani felépítésűek:
Akkolo f. TB.21.: bask. Akkolo or. Akkolo Zil., az or. Tok jobboldali mellékfolyója.
< or. Tok nem or. Tok vö.: csuv. tăk 'önteni, kiönteni', MK., ujg., kirg., kazak, azerb., alt.,
hak., tuv., kum., k.kalp. tök, üzb. tuk, tat., bask. tük, AFT, oszm, türkm. dök, jak. tox 'önteni,
kiönteni, kiszórni'. (JEGOROV 1964), or. tok ’1. folyam, folyó’ < *tekti (ld. teč’)(SIS,
HADROVICS-GÁLDI 1951). < *tekti tek + -ti: főnévi igenév képző.
Az orosz tok szónak további jelentései vannak, amelyeknek számbavétele hozzásegít a névnek
alapul szolgáló szó megválasztásához. Vö. még orosz tok ’szérű, szérűskert’ < ’folyam, folyás’ >
’futás 46 ’ > ’a ló mozgása az őrlés idején’ > ’hely, ahol őrölnek a ló segítségével’ (SIS), tok:
hangutánzó szó (vadászkifejezés) tok-tok (SIS), tok ’dürgés, párzás (helye)’ (HADROVICS-GÁLDI
1951)
Az oroszban vannak képzett szavak, amelyeknek a töve összetartozik valamilyen jelentésszálon
a Tok folyónevünkkel, pl.: tokovat’ ’dürög, párzik (fajdkakas)’ (SIS) < tok ’ or. –ova-: folyamatos
igeképző + -t’: főnévi igenévképző), tókar’ ’esztergályos’, tok- + -ar’: képző. (SIS) < toka +
-r’: 47 foglalkozásnév képző, tkat’ ’sző’ (SIS) < tka + -t’: főnévi igenévképző, tkan’ ’szövet’ (SIS) <
tka + -n’: képző, tkač ’takács, szövőmunkás’ (SIS) < tka + -č 48 : foglalkozásnév képző, tknut’
45 A Volga-Urál vidéke földrajzi neveiből kiindulva végeztem ilyen vizsgálatokat.
46 A szónak egyik alakváltozata, fejleménye az or. beg ’futás’ szó, vö.: or. bégat’ ’futni’, ld. még litván begti ’futni’,
lett bēgt ’futni’, hindi, bengáli bhāg ’futni’…(SIS) < vö.: or. bégat’ bega + -ti: főnévi igenévképző.
47 Több szóban és nyelvben is ismert, vö.: magy. tanár, ang. teacher ’ua.’. A rendszer azt igazolja, hogy ezek a képzők
nem magánhangzó kezdetűek.
48 A –cs mint nomen agentis képző ismert a magyarban a takács (< taká + -cs) ’szövőmunkás’ közszóban és a Takács
családnévben, de további szavakban is, pl.: ács, álcs, amelyeknek a párhuzamai kimutathatók a török nyelvekben.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 43