Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3.13. A szó szavunk és a földrajzi nevek
„A gondolkodó emberi fő … nem elégszik meg a tények ismeretével és célszerűségük
megállapításával, hanem keresi az okot is, a miért?-et: az, ami van, miért olyan, amilyen; hogyan
lett azzá, ami.” (BÁRCZI – BENKŐ – BERRÁR 1967:7)
1. A szó, a beszéd, a nyelv olyan termék, amelyet minden ember elsajátít, alakít és tovább ad. A
legnagyobb kérdés, miért kellett megszületnie a szónak és ez hogyan történt.
A földrajzi névi kutatásaink során már évekkel ezelőtt feltűnt, hogy a szó szavunk néhány más
szóval – tulajdonnévvel és közszóval - összefüggésben van. A földrajzi nevek jelentéskörét
vizsgálva azokon a hangutánzó szavakon keresztül, amelyek a víz hangját utánozzák, eljutottunk
olyan szavakhoz, amelyek az emberi kommunikációval kapcsolatosak: pl. szó, beszéd, hang, ének,
dal, zene, száj, nyelv stb. Úgy tűnt, hogy közülük néhány egymásnak szinonim jelentésű szavai. Az
okokat keresvén a magyarból kiindulva megvizsgáltuk az uráli, altáji és az indoeurópai nyelvekhez
sorolt nyelvekben a szó szavunkat és megfelelőit azzal a céllal, hogy megtudjuk, milyen további
jelentések társulnak hozzá, mely szavak függhetnek össze vele genetikailag is. Vajon az
összehasonlító vizsgálataink fényében a magyar szó ugor kori török jövevényként való magyarázata
mennyire helytálló? Mit lehet tudni a szó szavunknak az ugorkor előtti életéről? Milyen eredményre
jutunk, ha a szó szavunk mélyebb - jelentésbeli, hangtani és alaktani - nyelvi kapcsolatait kutatjuk,
továbbá a víznevekkel való összefüggéseit vizsgáljuk. Általános nyelvészeti megközelítésből sem
kerülhetjük meg a lang és a parol egymáshoz való viszonyának kérdését. Nem utolsó sorban
kutatjuk azt, hogy az emberi szó, a beszéd, a nyelv keletkezése, kialakulása, további fejlődése
hogyan képzelhető el a földrajzi nevek ismeretében s az uráli, altáji és az indoeurópai
nyelvcsaládokba sorolt nyelvek tanúsága szerint.
2. Kutatói vélemények
Az egyetemi tankönyvből ismert, hogy „A szó a nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége,
amelynek meghatározott hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van….A szavak
jelentése a valóság tényeiben gyökerezik, így a nyelvekben található legfőbb szócsoportok és a
valóság legáltalánosabb kategóriáit tükrözik. Minden nyelvben találunk például olyan
szócsoportokat, amelyek a valóságban észlelt élőlényeket vagy tárgyakat nevezik meg, ismét
találunk olyanokat, amelyek ezek tulajdonságát, mennyiségét… jelölik, illetőleg létét, állapotát,
cselekvését nevezik meg. Ennek oka a nyelv és a gondolkodás általános összefüggésében rejlik.”
(BENCÉDY – FÁBIÁN – VELCSOVNÉ 1971:11) Mindebből egyenesen következik, hogy a szó
szavunk jelentése is a valóságban gyökerezik.
A fenti gondolatokat tovább fűzve logikusnak tűnik, hogy a nyelv és a gondolkodás közötti
összefüggésnek már a gondolkodás kialakulása és a nyelv születése pillanataiban léteznie kellett. A
legelső emberi hangoknak, szavaknak pedig nemcsak a jelentése, hanem a hangalakja is a valóság
tényeiben gyökerezik. A legelső és legfontosabb valóság pedig a természeti környezetnek az a
darabja, amely nemcsak ételt, italt adott az élőlények - a növény, az állat és az első gondolkodó
lény, az ember - számára, az a víz. Ennek igazolására vagy cáfolására pedig kutatni kell a
nyelvekben található olyan szócsoportokat, amelyek a valóság legáltalánosabb kategóriáit tükrözik.
Mely szavak tartozhatnak bele ilyen szócsoportokba?
A kutatás során abból az egyszerű tényből kell kiindulnunk, hogy az ember élőlény. Az élet
legelső és legfontosabb feltétele pedig a víz. Az emberi tudat kialakulásával már nem csak az
életösztön hajtotta az embert a vízhez, hogy egyen és igyon, hanem mindezt tudatosan tette. Fontos
volt nemcsak maga, hanem szűkebb és nagyobb köre számára a víz birtoklása is. Ezt pedig
legkézenfekvőbb módon úgy hozhatta a környezetében élők tudomására, hogy elkezdte utánozni a
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 152