Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

azonosító funkció a víz és a tulajdonos között egyúttal elkülönítő, megkülönböztető funkcióvá is
vált. Létrejött a névazonosság egyrészt azért, mert valaki, valami a vízhez hasonló módon született,
teremtődött. Másrészt létrejött azért, mert birtokviszony alakult ki a víz és a környezete között, azaz
a tó, a folyó menti másik víz, az ott élő hal, egyéb állatok és növényzet, valamint a folyó partvidéke
között. Elsőként a víz, a vízforrás volt a birtokos. Csak jóval később vált birtokossá egy nép,
népcsoport és az egyes embere. Ennek a kapcsolatnak a mintájára további kapcsolatokat ismertek
fel, közéjük tartoznak a folyó kínálta halfogó eszközök és módok, az állatok vadászati eszközei és
módjai, a növények felhasználási formáira megalkotott szavak és a folyó forrásának, felső
szakaszának a neve közti jelentéskapcsolat. A bírtok és a birtokos közötti kapcsolatot a
névazonosság igazolta. (LÁSZLÓ, 1944:219-224.)
Őseink életét meghatározták a folyók és azok környéke s ezt tükröznie kell a nyelvnek. Ebből az
irányból kell megközelíteni szókincsünket s láthatjuk, hogy az nyelvünk alakulásának egy korai
szakaszában szóhasadás útján jelentősen gazdagodott. Valójában így keletkeztek a többjelentésű
szavak is, amelyek között genetikai kapcsolat mutatható ki.
A jelen tudományos álláspont szerint az azonos alakú szavak keletkezésére részben a magyar
nyelven belül, részben pedig más nyelvekkel való kapcsolatok révén kerülhetett sor. Legfontosabb
jellemzőjük, hogy közöttük genetikai kapcsolat nem mutatható ki. A homonímák bár alakilag
megegyeznek, különböző eredetű szavak.
Két ponton javításra szorulnak a poliszémiáról szóló eddigi alapismereteink: poliszémia "...az a
jelenség, hogy egy szónak több jelentése van." (BAKOS, 1986.) Poliszemantikus: "...a több
jelentésű, több értelmű szó." (BAKOS, 1986.); "A több jelentésű szó egyetlen szó,... a hangalakhoz
több jelentés kapcsolódik." (MMNy. 1974:519.); "Alap és mellékjelentések hálózata együtt: ez a
több jelentésű szó." (MMNy. 1974:520.); "A társadalom és az egyén életének gazdagodásával ...
több új tudattartalom alakul ki," (MMNy. 1974:520.)
A poliszémia és a homonímia közti alapvető különbség az, hogy az előzőben van genetikai
kapcsolat, az utóbbiban pedig nincs. A hiba ott kezdődik, amikor az egyetemi jegyzet szerzője
felteszi a kérdést, "Mikor bomlik egy-egy több jelentésű szó önálló (azonos alakú) szókra?" A hiba
folytatódik a válasszal: "Amikor az egyes jelentéseket illetően az átlagos nyelvtudat már nem
érzékeli a közös eredetet." (MMNy.1974:525.)
Nem az átlagos nyelvtudat feladata megállapítani, mikor beszélünk poliszémiáról és mikor
homonímiáról, hanem a nyelvtudományé, ezen belül is a történeti összehasonlító nyelvészeté a
főszerep.
A fentiek értelmében az első és legfontosabb feladataink közé tartoznak a következők:
A földrajzi neveink s ezt követően egyéb tulajdonneveink nagy, ősi eredetű csoportjának a
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 91