Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

(22), (1b) Az a sáska, aminek négy lába,
négy szárnya, és szökkenő lábai vannak,
valamint a szárnyai befedik a test nagyobb
részét, valamint a chágáv nevet viseli, az
ehető.
[a cárcúr tehát nem
ehető]
(27)−(29) [Rabbi Jismáél általános,
egyedi és általános szabálya alapján:]
a szolám felesleges, mert le lehetne
vezetni az árbéból és a chárgólból.
(23) [Ráv általános és egyedi szabálya
alapján:]
a hosszúfejű nem ehető, mert bár
mindegyik karakterjeggyel rendelkezik,
mégsem teljesen hasonló.
(30) A szolám arra szolgál,
hogy jelezze: a törvény nem
foglal magában minden
egyediséget, ezért olyan egyedi
dolgokat is beleérthetünk, mint
a hosszúfejűség, tehát a hosszú
fejűek ehetők.
(24) Ilyen alapon a chárgól
felesleges volna, hiszen bár
farkatlan, következne az árbéból és
a szolámból.
(25), (26) Csak ha a chárgól
felesleges volna, akkor
tartalmazná a hosszúfejűeket a
törvény, de mivel nem
felesleges, a hosszúfejűek nem
ehetők.
Itt a 7. példához hasonló vitába csöppenünk. A rabbik az ehető és nem ehető sáskafélékre
vonatkozó törvényt vitatják. A Szentírás azt mondja, hogy ehető mindaz, aminek négy lába és
szökkenő lába van, majd felsorol négy fajtát, melyekkel kapcsolatban mindegyik után
megjegyzi, hogy „faja szerint” fogyasztható. Rabbi Jismáél iskolája az általános, egyedi és
általános törvényt követi – a „faja szerint” kifejezést is általánosnak fogva fel −, melynek
értelmében a törvény mindazt magában foglalja, ami csak egy karakterjegyében is hasonlít az
egyedire, míg Ráv iskolája az általános és egyedi szabály alapján magyaráz, mely szerint a
törvény csak azt foglalja magában, ami teljes mértékben hasonlít az egyedihez – illetve
101