Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

hagyomány igazol. 543 Ez utóbbi eljárás azonban gyakran megtévesztő, hiszen úgy van
feltüntetve, mintha a pragmatika mentén történő levezetés lenne. Szigorúan, gyakran képtelen
módon „formális” volta azonban elárulja, hogy ászmáchtával van dolgunk. De nézzük,
hogyan történik a jelentés meghatározása a Szóbeli Tan figyelembe vétele nélkül.
A rabbinikus felfogás szerint a Mindenható törvényeivel követeléseket fogalmaz meg
felénk, a feladatunk pedig az, hogy azokat megcselekedjük. Azt, hogy mit kell a
kinyilatkoztatott mondatok alatt érteni, a Tánách szövegének egésze segít értelmezni.
Visszakérdezni nem tudok, „nem az égben van”, nekem kell kikutatnom. Rendelkezésemre
áll: (1) a Tánách szövege és (2) az életkörülményeim. „Levezetés” esetén a jelentés
meghatározásának menete a rabbik esetében a következő: (1) a szavak, mondatok
konvencionális jelentésének megértése; (2) a szűkebb kontextus, szomszédos versek
vizsgálata nyomán feltételezhető jelentés; (3) az azonos vagy hasonló szavak, szókapcsolatok,
grammatikai jelenségek, mondatok, szituációk jelentésének vizsgálata; (4) ezeknek az egyéb
előfordulásoknak, releváns szöveghelyeknek az összehasonlítása, különböző írásmagyarázati
elvekkel való összekapcsolása az éppen vizsgált passzussal; (5) a vizsgált szó, kifejezés,
grammatikai jelenség, mondat, vers jelentésének meghatározása a Tóra egész szövetének
fényében. Természetesen a Mózes korabeli életszituációkhoz, társadalmi berendezkedéshez,
kapcsolatokhoz, de legalábbis a korabeli nyelvhasználathoz való visszacsatolás is a folyamat
során fontos, elvégzendő feladat. 544 A mondat jelentése – legalábbis háláchikus, gyakorlati
értelme – az, ami a Tóra egész kontextusában és a kinyilatkoztatás korabeli élet, táradalmi
viszonyok kontextusában igazzá teszi adott mondatot.
A rabbinikus „jelentéselmélet” leginkább Grice kommunikációelméletéhez hasonlít. A
Tóra szövege, annak megfejtése, értelmezése ez esetben nem más, mint a Mindenható és népe
között folytatott párbeszéd. A rabbik feltételezése szerint a Mindenható tudatos „terv” szerint
nyilatkozik meg, s ez ad alapot arra, hogy valami többet feltételezzenek egyetlen mondat
jelentése mögött. Mindenható és népe „együttműködési alapelvének” fundamentuma a
kettejük között megkötött szövetség. A Mindenható szerződést kötött népével, akarata pedig,
543 Ez tulajdonképpen egyfajta verifikációs jelentéselmélet lenne, mely kimondja: „Egy kijelentés jelentése
azonos a mellette szóló tapasztalati evidenciával.“ Bővebben lásd: Farkas – Kelemen, 79. o. Ebből a
szempontból a Talmudban megjelenő kisebbségi vélemény csupán annyit jelentene: hogy adott tórai parancs ezt
is jelenthetné, azonban nem ezt jelenti, mert más a háláchá. Ebbe beilleszthető a Hillél és a Sámmáj-féle
különböző háláchá is: vagyis most a tórai kijelentések jelentése az, ahogyan Hillél megállapította, hiszen jelen
világkorszakban ez a háláchá, azonban ha eljön a Messiás, akkor a Sámmáj-féle értelmezés lesz a Tóra
igazi/p‘sát jelentése, mert akkor az lesz a háláchá.
544 A morális, teológiai, profetikus, rejtett értelmek meghatározása esetén is hasonló a képlet, azonban ott a
visszacsatolás nem feltétlenül a gyakorlati élethez történik, továbbá egyéb, az ággádikus midrásban használatos
írásmagyarázati elvek használata is engedélyezett.
173