Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

problémák, hanem azáltal oldódnak meg, hogy nyelvünk munkájába bepillantunk, mégpedig
úgy, hogy ezt a munkát megismerjük: szemben azzal a késztetéssel, hogy félreértsük.” 515
Wittgenstein szerint a jelentés valamiféle atmoszféra, amelyet a szó magával hordoz és a
különböző alkalmazásokba magával visz. 516 A különböző értelmezések az értelmezettekkel
együtt „a levegőben lógnak”, megfoghatatlanok, az értelmezések sem képesek meghatározni a
jelentést. 517 Az életforma határozza meg a nyelvet, így egy nyelvet megérteni annyit tesz,
mint egy életformát ismerni, vagy ugyanazon életformát élni. 518
Tulajdonképpen a Wittgenstein-i használatelmélet vonalát követték a beszédaktus-elmélet
kidolgozói is, Austin és Searle. Ezen elmélet szerint a beszéd cselekedet, a jelentést
elsősorban nem a mondatok struktúrája, hanem a megnyilatkozások, illetve az azzal
kapcsolatos társadalmi konvenciók határozzák meg. A kommunikáció minimális egysége
az illokúciós aktus, tehát nem valaminek a kimondása, hanem az, amit az a valami
kimondása jelent, amihez hozzátartoznak e beszéd-cselekvés következményei. 519 Például az
„Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket!” mondat kimondásával cselekszem, az pedig,
hogy ezzel a felek valóban házastársaknak tekinthetők, társadalmi konvenciók függvénye.
Paul Herbert Grice hívta fel a figyelmet arra, hogy a szabálykövetés mellett a
kommunikálók szándékait és hitét is figyelembe kell venni a jelentés megértéséhez.
Ahhoz, hogy a beszélő rábírja a befogadót a cselekvésre, a befogadónak fel kell tudni
ismernie, hogy mi a beszélő szándéka, vagyis mit akar mondani igazából adott mondattal,
melynek jelentése nagyon is eltérhet a mondat konvencionális jelentésétől. Például ha hét
órára koncertre vagyunk hivatalosak, s húsz percnyi távolságban az előadás helyszínétől
útitársam megjegyzi, hogy „Háromnegyed hét.”, az azt jelenti, hogy siessünk, különben el
fogunk késni.
Grice a „megnyilatkozás-jelentések” vizsgálatára dolgozta ki elméletét élesen
megkülönböztetve azt a „mondat-jelentésektől”, mondván, hogy a megnyilatkozás
jelentésének szempontjából a beszélő szándékait is fel kell ismernünk. 520 Grice
515 Wittgenstein: Filozófiai…, I. (108), 78. o., valamint I. (109), 78−79. o.
516 Wittgenstein: Filozófiai…, I. (117), 80. o.
517 Wittgenstein: Filozófiai…, I. (198), 123. o.
518 Wittgenstein: Filozófiai…, I. (19), 25. o. „A nyelv útvesztő, utak labirintusa. Jössz az egyik oldalról és
kiismered magad; másfelől jössz ugyanoda, és nem ismered többé ki magad.” i. m., I. (203), 125. o., „a nyelvet
illetően pedig az emberek összhangban vannak. Ez nem a vélemények egyezése, hanem az életformáé.” i. m., I.
(241), 134. o.
519 Horányi Özséb: Jel, jelentés, információ, kép. General Press, Bp., 2006., 119−120. o.
520 Grice, H. P. : Jelentés. Ford.: Bárány Tibor. (Kéziratban), 2. o. Korábbi megjelenést ford. Terestyéni Tamás.
In: Pléh Csaba − Síklaki István − Terestyéni Tamás (szerk.): Nyelv – kommunikáció – cselekvés. Osiris, Bp.,
1997., 188−197. Bárány Tibor fordítását jobbnak találtam, úgyhogy dolgozatom folyamán ezt használom., 7. o.
167