Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Érvelési térkép:
(1) Dt 19:15
(2) A vers kontextusából kiderül,
hogy egy tanú nem tanúskodhat.
(3) Tehát az „egy” felesleges
terminus, ami kifejezetten
arra utal, hogy egy ember
tanúsága sohasem elegendő.
(4) A „tanú” szó egyesszámú alakján
mindig két személyt kell érteni,
hacsak nincs külön jelezve, hogy
„egy” tanúról van szó.
(5) Tehát a Lev 5:1-ben szereplő egyesszámú „tanú” szó
sem egy embert jelöl, hanem legalább kettőt. A vers
további részeiben az egyesszám azt fejezi ki, hogy
ugyanazon eseménnyel kapcsolatban kell tanúskodniuk.
Ebben a rövid talmudi részben a tanúság kérdéséről folyik a vita. A Dt 19:15-ből kiderül,
hogy egy tanú tanúskodása nem elégséges az ítélethozatalhoz, egy ügy eldöntéséhez legalább
két tanú vallomására van szükség. Ezt a verset egy általános szabály levonására használják
fel: ti. mindenütt, ahol a Szentírásban a „tanú“ szó áll, ott mindig legalább két személyt kell
érteni alatta, hacsak nem jelzi a szöveg külön, hogy kifejezetten egy tanúról van szó. Az
általános szabály levonását a rabbik az „egy” felesleges terminusból vezetik le: ti. mivel a
vers kontextusából már amúgy is adott, hogy egy tanú vallomása nem elegendő az
ítélettételhez, az „egy” szó jelenléte további következtetés levonását teszi lehetővé. Az
általános szabályt alapul véve a Lev 5:1-ben az „ő tanú“ kifejezésen is legalább két tanú
értendő, a versben az egyes szám (ti. „ő“, „látott vagy megtudott valamit“) azt fejezi ki, hogy
ugyanazzal az eseménnyel kapcsolatban kell a tanúknak vallomást tenniük, nem elegendő, ha
bár ugyanazon eseményláncolattal, de annak különböző eseményeivel kapcsolatosan
tanúskodnak.
Itt a rabbik a kontextus alapján „egyesszám a többesszám helyett“ szinekdochét
diagnosztizálnak: azt mondják, ahol a tanú szót olvasod, ott mindig legalább kettőt érts alatta,
hacsak adott kontextus nem módosítja ezt az általánosan érvényesíthető szabályt.
50