Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

6. példa (bChul 78b)
(1) [Lev 22:28] 255
(2) [Dt 14:4 vagy Ex 12:5] 256
(3) Ez [a vers] alapozza meg [azt] a szabályt – [miszerint] mindenütt, ahol „sze”
mondatik, a keverék kizárt!
(4) A vers azt mondja: „vagy” – hogy kiterjessze [a törvényt] a keverékre [is].
(5) Ez a „vagy” szétválasztást kellene, hogy jelöljön [egy ökör és egy sze között].
(6) Ezért azt kellene, hogy gondoljam, nem bűnös, hacsak nem ölt meg „ökröt” „és
fiát”, [valamint] „sze-t” „és fiát” – tanítja nekünk [a Tóra].
(7) Hogy szétválasztás[t jelöl], az a „fiát”-ból derül ki.
(8) De [a „vagy” szó] szükséges még [más okból is], ahogy egy bárájtá tanította: Ha
azt mondaná [az Írás]: „ökröt” és „sze-t”„és fiát” [ne öld meg] azt kellene, hogy
mondjam, hacsak nem ölt meg egy ökröt és egy szet és [valamelyikük] fiát
[ugyanazon a napon, nem bűnös], az Írás [ezért] mondja: „Ökröt vagy bárányt – azt
meg fiát”.
(9) Ez a [szöveg] nem a „vagy”-ból vezeti le? Nem, az „azt” [egyesszámú
kifejezés]ből [kell levezetni]! A rabbik szerint [ez a] helyes: az „azt” [kifejezés]
felesleges.
(10) De Chánánjá − aki szerint az „azt” [kifejezés] nem felesleges − honnan vezeti
le akkor a szétválasztást? [Chánánjá szerint] nem szükséges [kifejezetten olyan]
vers, amelyben szétválasztás van [az ökör és a sze között] – ez egybeesik R. Jónátán
véleményével, 257 ahogy tanultuk egy bárájtában:
(11) [A Tóra azt mondja:] „Mert mindenki, aki átkozza atyját vagy anyját [ölessék
meg”] 258
(12) Amit [ebből meg tudok alapozni] csak az, hogy „apját és anyját”,
(13) de honnét tudom levezetni, hogy [akkor is büntethető, ha csak] apját [átkozza,]
de anyját nem, és [akkor is, ha csak] anyját [átkozza,] de apját nem?
(14) [Ezért] mondja [ti. ismétli meg] az Írás: „atyját vagy anyját átkozta [vérbűne
legyen rajta]” – apját átkozta, anyját átkozta. 259
255 „Ökröt vagy bárányt – azt meg fiát ne vágjátok le egy napon.”
`dx'(a, ~AyðB. Wjßx]v.ti al{ï AnëB.-ta,w> Atæao hf, _-Aa rAvàw>
256 Az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket lásd az 5. példánál a lábjegyzetek között.
257 Rásí mondja, hogy amikor a Tóra két dolgot vávval kapcsol össze, Rabbi Jónátán automatikusan úgy érti: „ez
vagy az”.
258 Lev 20:9 „Mert mindenki, aki átkozza atyját vagy anyját, ölessék meg; atyját vagy anyját átkozta, vérbűne
van rajta.”
AMßai-ta,w> wybi²a'-ta, lLeóq;y> rv,’a] vyaiª vyaiä-yKi(
`AB* wym'îD" lLeÞqi AM±aiw> wybióa' tm'_Wy tAmå
A LXX „vagy” (h;) kötőszót használ. PJT: „Ha a fiatal ember vagy az idős ember átkozza apját vagy anyját a
kiejtett Névvel [ti. az Örökkévaló négybetűs nevének kimondásával], bizonyossan meg kell halnia kövezés által;
mert átkozta apját vagy anyját, halállal büntettessék.
hymya tyw ywba ty jwlyyd bys rbgw ylj rbg ~wra
lwjm !ynba twljab ljqty aljqta avrpm amvb
` byyx aljq jl hymyaw ywbad
259 A vers első felében a j’kállál juxtapozícióban van az „ő apjá”-val, míg a vers második felében a „killél” szó
van juxtapozícióban az „anyjá”-val. Rásí szerint ez a különös mondatszerkesztés jelzi, hogy a szüleit különkülön.
61