Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

természetesen ahhoz a meghatározott fajhoz. Minekutána megállapítják, hogy az első három
alany – a vándorsáska, a kopasz sáska valamint a tücsök – egymástól különbözik, hiszen
kopaszok, vagy nem, illetve van farkuk vagy nincs, így hármójuk közös tulajdonságának
meghatározása alapján állapítják meg az ehető sáskafajokat. Az általános szabály értelmében
tehát ehető az, aminek négy lába, négy szárnya, valamint szökkenő lába van, továbbá szárnyai
befedik a test nagyobb részét.
Felmerül azonban, hogy olyan sáska is van, mely ezekkel a jellegzetességekkel bír,
mégsem ehető. A rabbik szerint ennek az az oka, hogy az a fajta nem tartozik a chágáv
gyűjtőfogalom alá. Rabbi Jismáél iskolája szerint tehát az ehető sáskaféléknek a fenti négy
karakterjeggyel kell bírnia, továbbá a chágáv gyűjtőnév alá kell tartoznia. Véleményük szerint
a hosszúfejű sáskafájták is ehetők, hiszen megfelelnek az általános törvénynek, az
egyediekhez pedig legalább egy karakterjegyükben hasonlók. Ráv iskolája szerint azonban a
hosszúfejűek nem ehetők, mert az ő gondolkodásmódjuk szerint a törvénynek csak azok a
fajták a tárgyai, melyek minden tekintetben hasonlítanak a törvényben megnevezett
egyediekhez.
Itt tehát a hasonlóság mértéke körül folyik a vita, s mint látjuk, mivel a végkimenetele
bizonytalan, a Talmud a kisebbségi véleményt is feljegyzi. Rásí megjegyzi, hogy mivel idővel
a rabbik nem tudták megmondani, hogy melyik tartozik a chágáv név alá, az összes sáskaféle
evését megtiltották. 321
321 Rásí a Lev 11:21−23-hoz.
102