Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Arisztotelész által is ismert, a görög orvoslásban, később a precedensjogban is
gyakran alkalmazott, elnevezése, s újkori „felfedezése” Charles Sanders Peirce-nek
(1839−1914), az amerikai pragmatizmus alapítójának s a szemiotika atyjának nevéhez
fűződik. 438
Peirce a nem deduktív, logikailag nem szükségszerű következtetéseket indukcióra
és abdukcióra osztotta fel. 439 Módszertani szempontból a következőt javasolta: A (1)
felső premisszát nevezzük egyszerűen szabálynak, (2) az alsót az esetnek, (3) a
konklúziót pedig az eredménynek. Bármely kettőből lehet a harmadikra következtetni.
Így az (1)-ből és a (2)-ből való következtetés a deduktív következtetés, a (2)-ből és a
(3)-ból való következtetés az induktív következtetés, a tudott vagy feltételezett (1)-ből
és a (3)-ból való következtetés pedig az abdukció. Utóbbi esetben (2) nem más, mint
az eredmény (3) magyarázata. 440 Az abdukció tehát magyarázó hipotézis felállítására
használatos. 441 Dedukció esetén a konklúzió szükségszerű, indukció esetén valószínű,
abdukció esetén pedig interrogatív, kérdező, mely kérdésre felállított válaszunk jól
magyarázná az eredményt, de ki kell próbálni. Az abdukciónál az általánosítás
kauzális magyarázatok keresésére szolgál, olyan hipotézist keresünk, amely a
kimondott vagy feltételezett általánost magyarázná. A megfelelő hipotézis
keresésének folyamata során lesznek olyan feltevések, melyeket elvetünk, s lesznek
olyanok, melyeket – bár lehet, hogy első ránézésre a rendelkézésünkre álló adatok
össze nem illőnek tűnnek, mégis – egyszerűen a pragmatizmus mentén −
438 Az abdukciót Peirce először hipotézisnek, majd abdukciónak vagy retrodukciónak nevezte, s 1866
körül fedezte fel. Sebeok, Thomas A. – Umiker-Sebeok, Jean: Ismeri a módszeremet? Avagy: a
mesterdetektív logikája. Gondolat, Bp., 1990., 14−15. o. Gabbay és Woods Arisztotelész apagógé
(avpagwgh, = a lehetetlenségre vagy ad absurdum való levezetés, GYKT) szavával azonosítja.
Atisztotelész számára az abdukció szillogizmus, amelyben a felső premissza biztos, a kisebb premissza
csak valószínű, s egy valószínű konklózióhoz vezet. Arisztotelészhez hasonlóan Peirce is először
szillogisztikus módon közelítette meg az abdukciót. Gabbay, Dov M. – Woods, John: Advice on
Abductive Logic. 2005. Január 11.
http://www.johnwoods.ca/268-AAL-j.pdf, Letöltés ideje: 2010. 09. 29. 16.35, 2. o.
439 Máté András: Logikatörténet III. Leibnitztől Russellig, ELTE-BTK Logika tanszék, 2011. május 11.
órai jegyzet alapján.
440 Ez a kövekező példával végiggondolhatjuk: legyen pl. 1. A zsákban minden babszem fehér. 2. Ezek
a babszemek a zsákból valók. 3. Ezek a babszemek fehérek.
441 Gabbay – Woods: Advice…, 2−3. o. Peirce korai írásaiban a dedukció – indukció – hipotézis
fogalomhármast használta (pl. egy 1878-as írásának címében), mint a következtetés három formája,
később azonban a hipotézis helyett az abdukció szó jelenik meg írásaiban. Writh, Uwe: What is
Abductive Inference? http://user.uni-frankfurt.de/~wirth/inferenc.htm, Letöltés ideje: 2010. december
5., 11.23
140