Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

is, aki szerint (1135−1204) a rabbinikus gondolkodásmód inkább Arisztotelész másik logikai
rendszeréhez, a dialektikához vagy topikához áll közelebb, véleménye szerint a tizenhárom
elvet toposzokként kell felfogni. 701 Daube és Lieberman a Homéroszt és más görög
klasszikusokat interpretáló rhétorok elveihez hasonlítja ezeket a szabályokat, azonban
Schwarzzal együtt megállapítják, hogy nem egyeztethetők össze teljesen egymással,
ugyanakkor a görög kapcsolat mégis kétségbevonhatatlan. 702 Szerintük pl. az általános és
egyedi kifejezések Arisztotelész terminológiáját idézik, a g’zérá sává és a hekkés pedig
etimológiai hasonlóságot mutat a szillogizmussal. 703 Véleményem szerint a binján áv inkább
az enthümémák – mint csonka szillogizmusból a valószínűre való következtetések – közé
volna sorolható. 704 Dov M. Gabbay és Moshe Koppel azonban azt állítják, hogy a háláchikus
szabályok nem azzal foglalkoznak, hogy mi a valószínű, hanem azzal, hogy mit kell csinálni,
a pragmatikusság érdekében pedig egyszerűen a többségi véleményt követik. 705 Ha tehát a
rabbik célja nem a helyes következtetések levonása, hanem a többségi vélemények, már
gyakorlatban évszázadók óta működő hagyományok Szentírásból való igazolása, akkor
érveléseik, gondolatmenetük megfejtéséhez nem is Arisztotelész háza táján kell keresgélnünk,
hanem a szofistákat kell közelebbről szemügyre venni.
A szofisták – görögül a szofisztész (sofisth,j), valamilyen mesterséghez, tudományhoz értő
ember, szakértő, bölcselő, filozófus, szofista, álbölcs, szőrszálhasogató, csaló, szemfényvesztő
ember 706 – az i. e. 5. században az athéni demokrácia fellendülése, majd hanyatlása idején
tevékenykedtek. 707 Nem filozófusok, hanem gyakorlati emberek, vándortanítók voltak, akik a
periklészi demokrácia idején a népgyűléseken érvényesülni kívánó embereket magas díjazás
ellenében az érvelés mesterségére tanították. A meggyőzés vagy inkább a rábeszélés – hiszen
a meggyőzést nem az igazság, hanem az érdek irányította 708 – művészeinek tekinthetők, a
szavak jelentésének és értelmének kiforgatásával céljuk a silányabb érv erősebbé tétele,
701 Schumann, 4. o. Maimonidésszel szemben a karaiták viszont elvetették ezeket az elveket, s a levezetésekhez
az arisztotelészi szillogizmusokat használták. i. m., 4. o.
702 Hivatkozik rájuk: Solomon, 15. o.
703 Szüllogiszmosz (sullogismo,j = egybetenni szavakat), bár a következtetés módszere, amit jelöl, bizonyosan
nem szillogisztikus. Solomon, 15. o.
704 Enthümémákról bővebben lásd: Alakzatlexikon. „Enthüméma”
705 Erre cikkükben formális modellt is ajánlanak, a többségi vélemény kérdését – ti. a jelenlévő többség, vagy a
hiányzó többség számít-e egy döntésben − hosszasan vizsgálják. Bővebben lásd a teljes cikket: Gabbay− Koppel.
706 GYKT
707 Az összefoglalás a kövekeztő könyvek alapján: Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete. Helikon, Bp.,
1997. 109−112. o., Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Bp., 1991. 56−59. o.,
Kneale, William – Kneale, Martha: A logika fejlődése. Gondolat, Bp., 1987., 23−27. o.
708 Platón: Gorgiasz. (Ford. Péterfy Jenő nyomán Horváth Judit), Atlantisz, 1998., 454–455. o.
214