Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

igazából együtt használva tud jól működni, a kettő között nincs éles határvonal, mindegyik
más jelentéstani dolgot vizsgál. 541
3.2.1.3. A rabbinikus „jelentéselmélet”
Láttuk, hogy a formális szemantikát művelők a mondat struktúrája alapján próbálják
meghatározni a jelentést. A pragmatisták a jelentés meghatározásában a megnyilatkozás
kontextusának tulajdonítanak nagyobb szerepet, bár nyilvánvalóan a pragmatika előfeltételezi
a szemantikát, a szemantika pedig a szintaxist. A szintaxis a jelek közti relációt, a szemantika
a jelek és a dolgok, míg a pragmatika a jelek és a jelhasználók közti viszonyt jelenti. 542 Ahogy
a talmudi dialógusokban láttuk, a jelentés meghatározásában mindhárom dimenzió vizsgálata
megjelenik, azonban a Mindenható parancsainak megértésében a nyelvhasználat
jellegzetességei, a teljes tórai kontextus − ortodox nézőpontból a Szóbeli Tan és a Tóra
kontextusa együttvéve − elsőbbséget élvez. A szavak, mondatok ismerete a kijelentéseknek
csak konvencionális értelméhez vezet el, a megnyilatkozások kontextusának összessége, a
teljes kinyilatkoztatás egészének vizsgálata a háláchikus − a rabbik szerint a Mindenható által
intencionált − jelentéshez visz közelebb.
Az előző fejezetekben citált elméletek a rabbinikus „jelentéselméletben” is megjelennek,
azonban véleményem szerint a jelentés, illetve a jelentések meghatározásának módja a
„levezetés” avagy „igazolás” kérdésének mentén kettéválik. Előbbi esetében a szintaktikaiszemantikai
megközelítéssel indul, majd a teljes tórai kontextus vizsgálatába torkollik, míg
utóbbi esetében egy a Szóbeli Tanban található adott törvény tartalma a „jelentés”, amely a
hagyományban eleve adott, s amelyre egy bizonyos tórai kijelentés referál valamilyen, az Írott
és a Szóbeli Tan együttes kontextusát figyelembe vevő, azonban a szintaxis és a szemantika
szintjén meghatározott módon. Előbbi inkább egy pragmatikai, vagyis a törvények helyes
megcselekvésének Mindenható által szándékolt módját kereső, míg utóbbi egy formális
szemantikai jellegű megközelítés, melyben egy tórai kijelentés jelölete egy a szóbeli
hagyományban már meglévő háláchá lesz, jelentése pedig az adott háláchában rejlő
„gondolat”. Vagyis utóbbi esetében az adott tórai kijelentés háláchikus jelentése úgy lesz igaz,
ahogy a szóbeli hagyományba illeszkedik. Ehhez pedig a tórai kijelentéseknek gyakran
radikálisan „formális”, pusztán a ragok, szavak, mondatok extenzió mentén való megragadása
segíti hozzá a rabbikat. Ortodox szempontból tehát a tórai mondat jelentése az, amit a szóbeli
541 Kiefer, 53. o.
542 Farkas – Kelemen, 165−166. o.
172