Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

fejezetben azokat és csak azokat az elméleteket fogom citálni, melyek a legadekvátabb módon
segítik a rabbinikus gondolkodás megértését.
Először kifejezetten az említett példákból, a tórai részek rabbinikus magyarázataiból fogok
kiindulni, majd ezek után a „szó szerinti“, „nem szó szerinti“ értelem kérdését az egész
korabeli rabbinizmus szempontjából igyekszem megvilágítani a binján áv jelentés- és
metaforaelméleti vizsgálatából levonható konklúziókon keresztül. A szövegek közeli
vizsgálata során ismét aktuális lesz majd a Bevezetőben és a logikai vizsgálatok kapcsán
felvetett probléma, hogy vajon arról van-e szó, hogy (1) a binján ávval a Tórából
megállapítják a jelentést, − tehát adott tórai vers gyakorlatban való kivitelezésének módját,
illetve eseteit −, vagy (2) az ortodox álláspont szerint csupán harmonizálják a
kinyilatkoztatásként egyenértékűnek kezelt szóbeli hagyományt és a Tórát, − tehát a
szövegértelmezési szabályok pusztán arra valók, hogy ezek segítségével a hagyományt
„ráültessék“ a Tóra szövegére −, vagy (3) esetleg az említett két eset vegyes alkalmazásáról
van szó. A fejezet tárgyalása során a jelentés- és kommunikációelméleti vizsgálódás
szempontjából érdekesebb (1) álláspontot fogom alapul venni, de a (2)-re és (3)-ra is kitérek
majd ott, ahol valószínűbbnek látszik az utóbbi két nézet mint a jelentés meghatározásában
prioritást élvező kiindulópont. A fejezet konkúziójában mindhárom lehetőséget figyelembe
véve fogom összegezni a nyelvfilozófiai szempontból levonható következtetéseket.
3.2.1. Jelentéselméleti megfontolások
Mindenekelőtt néhány alapfogalmat szeretnék tisztázni. A 20. századi jelentéselméleteket
alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk: (1) formalista jelentéselméletek, ez esetben a
filozófusok vizsgálódásának fő tárgya a típusjelentés, vagyis a mondattípusok kimondási
kontextustól független jelentése (szemantika); (2) velük szemben a pragmatisták
vizsgálódásának fő tárgya a megnyilatkozás-jelentés. Előbbi iskolába többek között Frege,
Russel, a korai Wittgenstein, míg utóbbiba a kései Wittgenstein, Strawson, Austin, Searle
tartoznak. A két iskolát mintegy „ötvözendő“ elmélet elsődlegesen Paul Grice nevéhez
köthető. Valójában azonban egyik elmélet sem ad tökéletes választ minden kérdésre, egyik
ezt, másik azt a kérdést válaszolja meg jobban. Az alábbiakban mindkét tábort érintve, az
elméleteket szemléletes példákkal illusztrálva azokat a teóriákat foglalom össze röviden,
amiket valamennyire hasznosítani tudok a rabbinikus szentírásértelmezés vizsgálata kapcsán.
hermeneutikai irányultságától −, ezért tartottam célszerűnek, s nem utolsó sorban érdekesebbnek, hogy a
nyelvfilozófiai megközelítésmódot válasszam.
161