Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Mint ahogy a példáinkban láthattuk, az amúgy minden tekintetben rövidségre törekvő,
összefoglaló műnek szánt Misnában általában a tömören megfogalmazott háláchákat
olvashatjuk (pl. 4., 7., 13. példák stb.) gyakran tánáchbéli forrásmeghatározás nélkül, míg a
G’márában aprólékos vitákat. Ez a tény azonban nem támasztja alá azt, hogy a tánnák nem
ugyanilyen következtetés útján jutottak-e el a hálácháig. Az, hogy a G’márában egy már
meglévő törvényhez keresik különböző szabályokkal a „helyes megfejtést”, vagyis a Tóra
szövegéből való legvalószínűbb visszaigazolását, még nem jelenti azt, hogy ne a d’rásá lenne
a háláchá forrása. Ha ezt végiggondoljuk, tulajdonképpen a „levezetés vagy ászmáchtá”
kérdésének megválaszolása nagyon nehézkessé válik. Nyilvánvaló, hogy az ortodoxok így
méltán érvelhetnek amellett, hogy minden háláchá a Színájról származik, a hermeneutikai
szabályok segítségével csak harmonizálják a Szentírással a hagyományt, míg egy neológ
számára, úgyszintén joggal tanúskodik a Szóbeli Tan történelmi fejlődése, mintsem teljes
kinyilatkoztatása mellett a számos ellenvélemény. 634 Ráadásul az ellenvéleményeket a
Talmud és ennek nyomán az ortodox hagyomány is magába integrálja: Mózes az egész Tórát
annak teljes magyarázatával megkapta a Színájon, a sámmájiták és a hilléliták szavai is az élő
I-ten szavai, 635 a háláchá azonban Hillél házát követi jelen világkorszakban. 636 Neológ
szempontból pedig fel sem vetődik a törvények visszaigazolásának lehetősége, mindegyiket
levezetésnek tartják. Olyan véleménnyel is találkozhatunk, mely szerint több háláchát már
javában gyakoroltak, mikor azok a rabbik éltek, akik a Talmud szerint levezették őket a
Tórából, de a háláchá korábbi létezését támasztja alá az is, hogy számos eltérő „levezetés”
olvasható a Tóra különböző részeiből, amely ugyanarra a következtetésre, „háláchára” jut. 637
Az ortodox-neológ véleményeken túl a kérdést a middót rendszerré való fejlesztésének igénye
mentén, illetve logikai szempontból is megközelíthetjük.
Norman Solomon szerint 638 a middót hermeneutikai rendszerré való fejlesztésének oka a
következőkben keresendő: (1) a farizeusok szadduceusokkal folytatott vitái – vagyis melyikük
Szentírás-értelmezése autentikus; illetve (2) a Tánách talaján szintén a keresztényekkel
folytatott viták – a bölcseknek meg kellett győznie a zsidóságot arról, hogy a keresztények
634 Kolatch, 147−148. o., Domán István neológ főrabbi szerint a Szóbeli Tan nem kinyilatkoztatott szöveg,
hanem mintegy hétszáz éven keresztül a tóratanulmányozás folyamata során jött létre. Ezt az is bizonyítja, hogy
Rásí előtt több Talmud-szövegvariáns létezett, a másolók hibákat csináltak, a Tánáchhal kapcsolatban
ilyesmikről nem tudunk. Továbbá nagyon gyakran látjuk azt is, hogy a rabbik vitatkoznak egy kérdésről, de nem
döntik azt el. Domán István rabbi ennek kapcsán felteszi a kérdést: vajon Mózes mindkettőt lehozta volna a
Színájról? Domán István szóbeli közlése alapján, 2011. február 22.
635 bEruv 13b
636 bChag 3a
637 Kolatch, 149. o.
638 Solomon, 25. o.
198