Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

(30) miért mondja akkor a Könyörületes, hogy szolám? Nincs más célja ezzel,
minthogy arra szolgáljon, hogy [magába foglalja] a hosszúfejűeket.
(31) Hol van a különbség a Ráv iskolájának tánnája és R. Jismáél iskolájának
tánnája között? – A hosszúfejű fajtákban.
(32) Ráv iskolájának tánnája magyarázta: „amelynek vannak szárai a lábai fölött”
általános, „árbé”, „szolám”, „chárgol”, „chágáv” „faja szerint” egyedi;
(33) általános és egyedi [esetében] az általánosban csak az egyedi van benne.
(34) Következésképpen, amik ugyanolyan fajták, [mint azok a speciális esetek],
[beleértendők], de amik nem ugyanolyan fajták, azok nem [értendők bele], tehát mi
azokat foglaljuk bele, amelyek minden szempontból hasonlítanak az egyedi
esetekre.
(35) Rabbi Jismáél iskolájának tánnája magyarázta: „amelynek vannak szárai a
lábai fölött” általános, „árbé”, „szolám”, „chárgol”, „chágáv” egyedi, „faja
szerint” ismételt és általános,
(36) ha az általános, egyedi, általános [szabálly]al következteted ezeket, az egyedi
kiterjeszthető mindazokra [a fajtákra], amelyek [legalább] egy jellemzőjükben
hasonlítanak [az egyedire].
(37) De az első általános kifejezés nem analóg alkalmazási területében
[kiterjedésében/hatáskörében] a másik általános kifejezéssel!
(38) Mert az első általános – „amelynek vannak szárai a lábai fölött”, mondta a
Könyörületes – magában foglalja azt, hogy ehető [ti. ha szökkenő lábai vannak], de
ellenkező esetben nem ehető; amíg a második általános – „faja szerint” – csak [arra]
a négy karakterjegyre utal[, ami miatt megengedett a fogyasztása].
(2)
(3)
(4)
(5)
(6)
(7)
(8)
(9)
(10)
(11)
(12)
(13)
(14)
(15)
(16)
(17)
(18)
(19)
(20)
(21)
(22)
(23)
(24)
(25)
(26)
98