Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

felismeri, s eszerint is magyarázza, míg az idiómák szó szerinti megközelítése d’rásnak
számít. 649
A d’rás szó elemzésével már foglalkoztunk a 0.2. fejezetben, s megállapítottuk, hogy
egyfajta keresés, kutatás által nyert értelmet jelöl. 650 Kolatch mindent összevetve három
dologban látja a különbséget a p’sát és a d’rás között: 651 (1) a magyarázathoz szükséges
információ a szövegből jön-e, vagy pedig a Szóbeli Tan, a hagyomány segít megfejteni a
szöveget; (2) a p’sát érzékeny a szűkebb és a tágabb kontextusra, a d’rás figyelmen kívül
hagyja a kontextust, a szöveg más részeiből keresi meg a szükséges információkat; 652 (3) a
p’sát a természetes, míg a d’rás a természetfeletti magyarázatot keresi. 653 A p’sát tehát a
Cházál számára: (1) inkább szó szerinti, mintsem metaforikus értelem; (2) megőrzi a
mondatok folyását; (3) a kontextushoz kapcsolódik. Tulajdonképpen a vers azonnali vagy
egyenes értelme. A d’rás esetében, a fent említett elemeknek legalább egyike hiányzik, és
ezért nem érthető azonnal. 654 A pástán (az a kommentátor, aki a p’sátot használja) azt
kérdezi: „Mi van ide írva?”, azt akaja megérteni, amit a szöveg mond. A dársán (aki a d’rást
használja) nem a szöveget akarja megérteni, hanem a szöveg mögött lévő dolgokat, azt
kérdezi: „Mi itt az üzenet?” 655
David Weiss Halvini Kolatch-hoz képest radikálisabban ragadja meg a kérdést. Halvini
szerint amikor a Talmud rabbijai nem értették a szöveg felszíni jelentését, akkor
649
A problémát azonban kicsit komplikáltabbá teszi, hogy a p’sát mást-mást jelent a különböző
kommentátoroknál valamint hogy gyakran teljesen máshogy értelmeznek egy-egy verset, mindegyik a saját
háttere, hite, hipotézisei és várakozásai szerint. Pl. Rási p’sátja sem ugyanaz, mint Rásbámé, vagy Rámbáné stb.
Továbbá példákat lásd: Kolatch, 49−50. o. Személyes előítéleteik, részrehajlásuk meghatározza a p’sát
definícióját. Kolatch, 44. o.
650 Kolatch, 34. o. alapján. A Cházál csupán két szintjét ismeri el az írásmagyarázatnak: (1) p’sát és (2) d’rás.
Egyébként Rási is e kettővel dolgozik.
651 Kolatch, 45−47. o. alapján.
652 Pl.: a „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében” (AM)ai bleîx]B; ydIÞG> lVeîb;t.-al{) felszólítás a Tórában három alkalommal
szerepel (Ex 23:19, 34:26, Dt 14:21). A d’rás szerint (bChul 115b) ez három dologra utal: nem lehet a húsosat a
tejessel együtt főzni, megenni, s a kettő keveréséből hasznot húzni. A p’sát-exegéták elutasítják ezt, mondván: a
szövegben nem a tejről és a húsról van szó általában, és evésről és haszonhúzásról sem ír a szöveg. Mivel két
esetben a tiltás akkor fordul elő, mikor a zarándokünnepekről rendelkezik a Tóra, a báálé p’sát szerint ehhez a
kontextushoz mérten kell értelmezni a szöveget. Mivel sok ételt készítenek az ünnepeken, ezért kifejezetten csak
a gödölyének az anyja tejében való megfőzésének tiltásáról van szó, ami általános gyakorlat volt a bálványimádó
kánaániták között. Kolatch, 47. o. Domán István neológ főrabbi is azon a véleményen van, hogy a szöveg p’sátja
kizárólag a gödölyének anyja tejében való főzésére vonatkozik, a többi d’rás.
653 „A p’sát magát a szöveget olvassa, míg a d’rás »a sorok között« olvas. A p’sát, amennyire hűen csak
lehetséges, a szöveg szavainak jelenetését jeleníti meg. A nyelvtanra, szintaxisra, szemantikára fókuszál.
Ellenőrzi a kérdéses szavak, kifejezések fordítását más bibliai előfordulásaikban és a kontextussal szemben. A
d’rás más részről, az iránt érdeklődik, hogy mi van a felszín alatt. A szöveg szokatlan aspektusának analízisével
további aggadikus vagy halachikus információkat nyer a Szóbeli Tórának megfelelően.” Kolatch, 48. o. Kolatch
a következő illuszratív példát hozza: Képzeljük el, hogy A gratulál B-nek zenei előadásához. A csak a tetszését
szerette volna kifejezni, B azonban azt is hiszi, vagy egyenesen ehelyett arra következtet, hogy A a barátja
szeretne lenni. Az egyenes üzenet volna a p’sát, míg a rejtettnek vélt a d’rás.
654 Kolatch, 105. o. A p’sát, d’rás kérdéséről bővebben lásd: Kolatch, 101−106. o.
655 Kolatch, 105−106. o.
201