Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

L(S3). Bár jogosan felvethető, hogy vajon tényleg csak a két törvény által
meghatározott szituációkra, azokhoz legközelebb eső élethelyzetekre vonhatunk-e le
általános törvényt, s biztosan nem állt-e a Mindenhatónak szándékában az, hogy a
tehénfejésre, sajtkészítésre (S3) is értse, mégis meg kell jegyeznem, hogy Sion
figyelmét elkerüli az a tény, hogy S3 nincsen explicite a Tórában, továbbá hogy a
rabbinikus gondolkodásmód szerint S1 és S2 nem redundancia, hanem egymást
kiegészítve korlátozzák a kiterjeszthetőség lehetőségét. Bizonyára, ha S2 a
tehénfejésre vonatkozna, s S1-el együttesen alkotnának belőle általános törvényt,
akkor nem csak a földből kinövő terményekre terjesztenék ki azt. Mivel azonban a
szőlő és a gabona földből kinövő termények, ezért, mivel a legszűkebb
kiterjeszthetőség lehetőségére koncentrálnak a rabbik – hogy miért, erre bővebben a
Zárszóban fogok kitérni −, fel sem merülnek más természetű produktumok.
Sion szerint a természetes logikától való rabbinikus eltérés okai: (1) kezdetben egy
naív non-formalizmus lehetett az uralkodó, mely fokozatosan egy úgyszintén naív, ám
szisztematikus anti-formalizmussá fejlődött; (2) történelmi szempontból a görög
szellemtől való tartózkodás; (3) belső vallási jellegéből fakadóan pedig az, hogy a
rabbik egyszerűen azt gondolták, hogy manipulálhatják a logikát annak érdekében,
hogy a következtetések során az általunk bevezetni kívánt eredményekhez,
törvényekhez jussanak. 404 Sion szerint ez utóbbit támaszthatja alá az is, hogy a
hermeneutikai szabályok sínai eredete is magából a rabbinikus hagyomány sínai
eredetének doktrinájából származik. Mint írja, a problémája nem magával a zsidó
hagyománnyal van, hanem a rabbinikus logikával. Sion szerint egy rabbinikus
törvény lehet a Mindenható akarata, ugyanakkor a szövegből rossz helyről és rossz
módon származtatott, és lehet ezzel ellentétben nem a Mindenható akarata szerint
való és a szövegből is helytelenül származtatott. A binján áv tárgyalása kapcsán végül
egy statisztikai megjegyzést tesz: a kál váchómerhez képest az analógiák a
hagyományban sokkal gyakrabban használatosak, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy
a hermeneutikai szabályok közül egyedül a kál váchómerrel találkozunk a Tánáchban.
Ahogy láttuk, Jacobs és Sion a binján ávot oksági következtetésnek gondolják.
Ahhoz, hogy kicsit jobban megvizsgáljam felvetéseiket, röviden az okság
404 Ezekre a kérdésekre a Zárszóban még ki fogok térni. Ugyanis sokkal valószínűbb, hogy eleinte
egyáltalán nem érezték szükségét annak, hogy az Írott Tórából megindokolják a törvényeket, azt
inkább külső kényszer váltotta ki, másrészt sok tudós szerint – s saját meglátásom is ez –, rendkívüli
mértékben hatott a zsidó szellemre a hellén kultúra, logika, szofizmus is.
133