Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Nyilvánvalóan, az Ezra és Nehemja idejében történt „megtérési hullám” ezeket a
kérdéseket is érintette, Malakiás próféta újra felhívta ezekre a figyelmet. 74 Innéttől számítva
az Írás értelmezésével, magyarázatával az írástudók ‏,(סופרים)‏ illetve a Nagy Gyülekezet
Férfiai הכנסת הגדולה)‏ ‏(אנשי foglalkoztak (i. e. 445−100). 76 A prófétai korszak lezárulta után ők
lettek azoknak a zsidó vallási vezetőknek a prototípusai, akiket a cháchám חכם)‏ = bölcs)
szóval jegyeznek, hiszen nem a prófétai képességek, hanem a Tóra kimerítő ismerete volt
rájuk a jellemző, feladatuk pedig a háláchikus kérdések megoldása, a Tóra tanítása és a
bíráskodás volt. 77 Tulajdonképpen a Nagy Gyülekezet Férfiai – az „anonim bölcsek” –
határozaták meg a judaizmus alapvető szellemi kereteit: mint említettem még Ezra idejében és
vezetésével egybegyűjtötték a szent iratokat, kanonizálták és véglegesítették a Tánách
szövegét, 78 ekkortól lett a teljes Szentírás a zsidó élet alapja és központi tekintélye. 79 Ezzel
együtt az írástudók elkezdték a szóbeli hagyományt, magyarázatokat, szokásokat, jogi
precedenseket is egybegyűjteni, Adin Steinzaltz szerint ők alakították ki a háláchikus exegézis
módszereit is, továbbá számos új rendeletet hoztak, lefektették a liturgia alapjait. 80
A Törvény értelmezése mentén azonban a makkabeusi háborúkat követően ún. zsidó
irányzatok alakultak ki. A legfontosabbak: (1) a kizárólag a Tórát preferáló, a feltámadás
tényét tagadó, főpapságot adó szadduceusok; (2) a teljes Tánáchot befogadó, azt gyakran
rigorózus, szélsőséges módon betartani kívánó farizeusok és írástudók; (3) az aszketikus életet
folytató esszénusok; (4) a Messiás eljövetelét sürgető, harcias zelóták. Külön csoportot tettek
`~k'(AtB. lx;Þaew" ~h,êynEy[e( Wmyliä[.h,
Továbbá: Jer 2:8. Dolgozatomban a szentírási idézetekhez mindvégig az IMIT fordítást (Teljes kétnyelvű (héber–
magyar) Biblia két kötetben. (Ford.: IMIT), Makkabi, Bp., 1994.) használom, még a Talmud-fordításokon belül
is. Amennyiben ettől eltérek, azt külön jelzem.
74 Mal 2:4−9
76 Bővebben lásd: EJ: „Soferim”. Valójában nem tudjuk pontosan, hogy mi is volt a Nagy Gyülekezet: állandó
intézmény, vagy csupán az adott korszakban működő tudósok összefoglaló neve. Steinsaltz, Adin: The Essential
Talmud. Maggid Books, New Milford, CT, USA, 2010., 36. o.
77 Kolatch, 68., 75. o.
78 Bár vannak, akik szerint az i. sz. 1–2. századot megelőzően nem volt végleges és minden ízében egyértelmű
Tánách-szöveg sem. Ők a targumok, LXX, az Újszövetségben használt ószövetségi idézetek egybevetése közötti
apró eltérésekre hivatkoznak. A témával kapcsolatban bővebben lásd: Tov, Emanuel: Textual Criticism of the
Hebrew Bible. Fortress Press, Minneapolis, 1992., Würthwein, Ernst: The text of the Old Testament. Willima B.
Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan, 1995., Blau Lajos: Az óhéber könyv. Adalék az ókori
kultúrtörténethez és a bibliai irodalomtörténethez. Logos, Bp., 1996., EJ: „Masorah” Az apró eltérésekkel
kapcsolatban Vermes Géza a következőket mondja: „Meg kell azonban jegyeznünk, hogy magát a szentírási
tanítást egyik variáns sem módosítja.” (Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története.
Osiris, Bp., 2005., 28–29. o.) Azon tudományos feltételezéssel kapcsolatban, miszerint végleges Tánách-szöveg
csak a javnei zsinat során jött létre Vermes leszögezi, hogy a rabbik hangsúlyozottan nem egy új szövegtípust,
nem egy új „Bibliát” hoztak létre, hanem ez a szövegtípus már a qumráni kéziratok között is szerepelt, például a
qumráni Jesájá-tekercs nem nagyon tér el a középkori maszoretikus szövegektől. Bleddin J. Roberts ezt úgy
kommentálja, hogy „valószínűleg létezett egy premaszoretikus ’maszoretikus’ szöveg”. (Idézi: Würthwein, i.m.,
14. o.)
79 Steinzaltz, 37. o.
80 Steinzaltz, 37−38. o.
16