Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Szintén a „sze” kérdése körül forog a vita, legalábbis kezdetben. Mindenek előtt a Talmud
megjegyzi: ez az a vers, amelyből binján ávval az általános szabályt – vagyis, hogy a „sze”
jelentésébe a keverék nem tartozik bele − levonják. A Talmud nem mondja meg explicite,
hogy melyik versről van szó, a későbbi kommentárok pedig eltérnek e tekintetben. Rásí a Dt
14:4-re apellál, ahol a szöveg a „juh sze-jé”-ről „és kecske sze-jé”-ről (szé k’sávím v’szé
izzím) beszél – így teszi egyértelművé a Tóra, hogy a „sze” keverékre nem vonatkozik –, míg
a tószáfisták az Ex 12:5-t hozzák, mely azt mondja: „sze … a bárányokból és a kecskékből”
(sze … minhákk’vászím úminháizzím) – ahol a bárányok és a kecskék többes száma jelzi, hogy
csak a fajok önmagukban való szaporulatára vonatkozik a „sze”.
Mindezt követően az előző példánkban is vizsgált jelenséggel találkozunk: felmerül, hogy
az „ó” vajon minden esetben kiterjeszti-e a „sze” értelmét a keverékre. A már szintén
szemügyre vett Lev 22:28 jön szóba, mely esetben a vers szűk kontextusához mérten az „ó”
nem terjeszti ki a „sze” értelmét, hanem kizáró vagyként funkcionál. Mivel azonban a 27.
versből a keverék kizárása egyértelmű, elég lett volna a „ve” kifejezés, az „ó” tehát
felesleges terminus. Mint felesleges terminus azonban nem a „sze” értelmének kiterjesztésére
szolgál – hiszen ezt a funkcióját a szűk kontextus korlátozza –, hanemegy további
szétválasztásra utal, ti. arra, hogy ökröt és fiát, vagy „sze”-t és fiát nem szabad egy napon
leölni. A vita a továbbiakban arról folyik, hogy a 28. verset hogyan is kell pontosan
értelmezni, mit nem szabad egy napon leölni, s azt melyik szó jelzi is a versben. Végül arra a
következtetésre jutnak, hogy a „ve”-vel összekapcsolt mondatrészek értelmezhetők együtt és
külön is, hacsak az Írás kifejezettem nem írja, hogy „együtt”. Következésképpen a vers
értelmeheztő úgy is, hogy tilos ökröt és sze-t és valamelyikük fiát, illetve úgy is, hogy ökröt
és fiát vagy sze-t és fiát egy napon leölni. Az „ó” mint felesleges terminus tehát ez esetben
mégiscsak azt kell, hogy jelezze, hogy a „sze” jelentéstartománya a keverékre is kiterjed.
Mint látjuk, az 5. példához képest itt most a 28. verset önmagában vizsgálták a rabbik, nem
pusztán az áldozatokra nézve a 27. verssel együtt. Következésképpen a tágabb kontextusból
kiemelve a 28. versben – vagyis áldozatoktól függetlenül állatok és fiaik leölésével
kapcsolatban − is kiterjesztésre szolgál az „ó”, mint felesleges terminus.
64