Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analÃzise egy ... - Or-Zse
Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analÃzise egy ... - Or-Zse
Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analÃzise egy ... - Or-Zse
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Szintén a „sze” kérdése körül forog a vita, legalábbis kezdetben. Mindenek előtt a Talmud<br />
megj<strong>egy</strong>zi: ez az a vers, amelyből binján ávval az általános szabályt – vagyis, hogy a „sze”<br />
jelentésébe a keverék nem tartozik bele − levonják. A Talmud nem mondja meg explicite,<br />
hogy melyik versről van szó, a későbbi kommentárok pedig eltérnek e tekintetben. Rásí a Dt<br />
14:4-re apellál, ahol a szöveg a „juh sze-jé”-ről „és kecske sze-jé”-ről (szé k’sávím v’szé<br />
izzím) beszél – így teszi <strong>egy</strong>értelművé a Tóra, hogy a „sze” keverékre nem vonatkozik –, míg<br />
a tószáfisták az Ex 12:5-t hozzák, mely azt mondja: „sze … a bárányokból és a kecskékből”<br />
(sze … minhákk’vászím úminháizzím) – ahol a bárányok és a kecskék többes száma jelzi, hogy<br />
csak a fajok önmagukban való szaporulatára vonatkozik a „sze”.<br />
Mindezt követően az előző példánkban is vizsgált jelenséggel találkozunk: felmerül, hogy<br />
az „ó” vajon minden esetben kiterjeszti-e a „sze” értelmét a keverékre. A már szintén<br />
szemügyre vett Lev 22:28 jön szóba, mely esetben a vers szűk kontextusához mérten az „ó”<br />
nem terjeszti ki a „sze” értelmét, hanem kizáró vagyként funkcionál. Mivel azonban a 27.<br />
versből a keverék kizárása <strong>egy</strong>értelmű, elég lett volna a „ve” kifejezés, az „ó” tehát<br />
felesleges terminus. Mint felesleges terminus azonban nem a „sze” értelmének kiterjesztésére<br />
szolgál – hiszen ezt a funkcióját a szűk kontextus korlátozza –, hanem<strong>egy</strong> további<br />
szétválasztásra utal, ti. arra, hogy ökröt és fiát, vagy „sze”-t és fiát nem szabad <strong>egy</strong> napon<br />
leölni. A vita a továbbiakban arról folyik, hogy a 28. verset hogyan is kell pontosan<br />
értelmezni, mit nem szabad <strong>egy</strong> napon leölni, s azt melyik szó jelzi is a versben. Végül arra a<br />
következtetésre jutnak, hogy a „ve”-vel összekapcsolt mondatrészek értelmezhetők <strong>egy</strong>ütt és<br />
külön is, hacsak az Írás kifejezettem nem írja, hogy „<strong>egy</strong>ütt”. Következésképpen a vers<br />
értelmeheztő úgy is, hogy tilos ökröt és sze-t és valamelyikük fiát, illetve úgy is, hogy ökröt<br />
és fiát vagy sze-t és fiát <strong>egy</strong> napon leölni. Az „ó” mint felesleges terminus tehát ez esetben<br />
mégiscsak azt kell, hogy jelezze, hogy a „sze” jelentéstartománya a keverékre is kiterjed.<br />
Mint látjuk, az 5. példához képest itt most a 28. verset önmagában vizsgálták a rabbik, nem<br />
pusztán az áldozatokra nézve a 27. verssel <strong>egy</strong>ütt. Következésképpen a tágabb kontextusból<br />
kiemelve a 28. versben – vagyis áldozatoktól függetlenül állatok és fiaik leölésével<br />
kapcsolatban − is kiterjesztésre szolgál az „ó”, mint felesleges terminus.<br />
64