08.05.2014 Views

Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Szintén a „sze” kérdése körül forog a vita, legalábbis kezdetben. Mindenek előtt a Talmud<br />

megj<strong>egy</strong>zi: ez az a vers, amelyből binján ávval az általános szabályt – vagyis, hogy a „sze”<br />

jelentésébe a keverék nem tartozik bele − levonják. A Talmud nem mondja meg explicite,<br />

hogy melyik versről van szó, a későbbi kommentárok pedig eltérnek e tekintetben. Rásí a Dt<br />

14:4-re apellál, ahol a szöveg a „juh sze-jé”-ről „és kecske sze-jé”-ről (szé k’sávím v’szé<br />

izzím) beszél – így teszi <strong>egy</strong>értelművé a Tóra, hogy a „sze” keverékre nem vonatkozik –, míg<br />

a tószáfisták az Ex 12:5-t hozzák, mely azt mondja: „sze … a bárányokból és a kecskékből”<br />

(sze … minhákk’vászím úminháizzím) – ahol a bárányok és a kecskék többes száma jelzi, hogy<br />

csak a fajok önmagukban való szaporulatára vonatkozik a „sze”.<br />

Mindezt követően az előző példánkban is vizsgált jelenséggel találkozunk: felmerül, hogy<br />

az „ó” vajon minden esetben kiterjeszti-e a „sze” értelmét a keverékre. A már szintén<br />

szemügyre vett Lev 22:28 jön szóba, mely esetben a vers szűk kontextusához mérten az „ó”<br />

nem terjeszti ki a „sze” értelmét, hanem kizáró vagyként funkcionál. Mivel azonban a 27.<br />

versből a keverék kizárása <strong>egy</strong>értelmű, elég lett volna a „ve” kifejezés, az „ó” tehát<br />

felesleges terminus. Mint felesleges terminus azonban nem a „sze” értelmének kiterjesztésére<br />

szolgál – hiszen ezt a funkcióját a szűk kontextus korlátozza –, hanem<strong>egy</strong> további<br />

szétválasztásra utal, ti. arra, hogy ökröt és fiát, vagy „sze”-t és fiát nem szabad <strong>egy</strong> napon<br />

leölni. A vita a továbbiakban arról folyik, hogy a 28. verset hogyan is kell pontosan<br />

értelmezni, mit nem szabad <strong>egy</strong> napon leölni, s azt melyik szó jelzi is a versben. Végül arra a<br />

következtetésre jutnak, hogy a „ve”-vel összekapcsolt mondatrészek értelmezhetők <strong>egy</strong>ütt és<br />

külön is, hacsak az Írás kifejezettem nem írja, hogy „<strong>egy</strong>ütt”. Következésképpen a vers<br />

értelmeheztő úgy is, hogy tilos ökröt és sze-t és valamelyikük fiát, illetve úgy is, hogy ökröt<br />

és fiát vagy sze-t és fiát <strong>egy</strong> napon leölni. Az „ó” mint felesleges terminus tehát ez esetben<br />

mégiscsak azt kell, hogy jelezze, hogy a „sze” jelentéstartománya a keverékre is kiterjed.<br />

Mint látjuk, az 5. példához képest itt most a 28. verset önmagában vizsgálták a rabbik, nem<br />

pusztán az áldozatokra nézve a 27. verssel <strong>egy</strong>ütt. Következésképpen a tágabb kontextusból<br />

kiemelve a 28. versben – vagyis áldozatoktól függetlenül állatok és fiaik leölésével<br />

kapcsolatban − is kiterjesztésre szolgál az „ó”, mint felesleges terminus.<br />

64

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!