Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

kívánja az olvasótól, hogy egy implikációrendszer (»közhely-rendszer« vagy egy bizonyos
céllal létrehozott különleges rendszer) segítségével kiválogassa, kiemelje és rendszerbe
szervezze egy másik jelentésmező elemeit.” 577 A metaforák „melléktémákat” és „főtémákat”
tartalmaznak, az értelmezőnek mindegyikkel kapcsolatban ismerettel kell rendelkeznie, a
helyes interpretációhoz a két téma egyszerű összehasonlítása nem elégséges. Az interakciókon
alapuló metaforák kognitív tartalma megvilágító és informatív erővel bír. Black szerint ha
ezeket megpróbálnánk szó szerint visszaadni, akkor „Először is, azok az implikációk,
amelyeket korábban a vájt fülű olvasóknak kellett kibontaniuk, akik finom érzékkel
állapították meg azok belső sorrendjét és fontossági rangsorát, most explicit formájukban úgy
állnak előttünk, mintha mind egyenlő súllyal rendelkeznének. A szó szerinti parafrázis
elkerülhetetlenül túl sokat mond és rossz helyre teszi a hangsúlyokat. Kiváltképp pedig azt
szeretném hangsúlyozni, hogy ilyen esetekben a kognitív tartalom is csorbát szenved. A szó
szerinti parafrázis leglényegesebb fogytékossága nem az, hogy esetleg fárasztóan terjengős,
vagy unalmasan szájbarágó lehet (illetve, hogy a stílus minőségét tekintve messze nem
ideális). A parafrázis azért nem adhat tökéletes fordítást, mert nélkülözi az eredeti metafora
megvilágító erejét.” 578 Black a metaforák explikálását hasznosnak tartja, azonban csak abban
az esetben, ha azokat nem tekintjük a metaforákkal azonos kognitív értékűnek. Mint mondja,
„a metforák veszélyesek”, de ha betiltanánk használatukat, „káros módon korlátozná
megismerőképességünket.” 579
Black nyomán megindult a metaforák kognitív jellegű vizsgálata, a metafora „kognitív
nyelvészeti megközelítéseként“ ismert elmélet George Lakoff és Mark Johnson nevéhez
577 Black: A metafora, 446. o. Erdélyi Szabó Miklós és munkatársai a heterogén jelentések modellezésére a
következő elméletet javasolják: a „nyuszi“ és az „ijedős“ szónak egyforma az interpretációja, s bár a legtöbb
állat fél az embertől, a „medvének“ mégsem lesz ugyanaz a jelentése mint a nyuszinak. A helyzet tehát a
következő: (1) alapesetben adott egy szó – mondjuk „nyuszi“, mely a tényleges állattól a plüssmegfelelőján át a
félénkségig hihetetlen sok mindenre vonatkozhat, (2) két szónak azonos típusú az interpretációja – mint pl.
„nyuszi“ és „ijedős“ −, s a magyarázat mindkét szóhoz bizonyítékok, mérési eredmények, emlékek stb. halmazát
rendeli. (3) a fogalmak kombinálására bevezetett művelet a „¤”, a művelet értelmében pedig az összekapcsolt
fogalmak szükséges és elégséges bizonyítékai közül azokat párosítjuk össze, amelyek egymástól nem
függetlenek. Vagyis, Kálmán példájával élve: JÓSKA ¤ NYUSZI bizonyítékai kizárólag azok lehetnek, amelyek a
két entitás jelenlétét egymástól függve bizonyítják. Tehát ebben az esetben megtudjuk, hogy Jóskára, mint élő
emberre a „nyuszi“ csak kétféleképpen vonatkozhat: ti. Jóska vagy félénk (gyakoribb interpretáció), vagy
vegetáriánus (ritkább értelmezés). Arra, hogy hogyan történik a kiválasztás Kálmán azt javasolja, hogy tegyük a
fogalmak és bizonyítékok kapcsolatát sztochasztikussá, vagyis tegyünk különbséget az adott jelenséget igazoló
bizonyítékok erőssége között: a gyakoribb konnotáció valószínűbb, mint a ritkább. Erdélyi-Szabó Milós –
Kálmán László – Kurucz Ági: Towards a Natural-language Semantics without Functiors and Operands. (JOLLI
megjelenés előtt), 2007. – Az elméletet összefoglalja: Kálmán László: Nyelvi eszköz-e a metafora? És ha igen,
minek az eszköze? In: Világosság, 2006/8−9−10., 81−86. o. Hasonlóan áll a helyzet 1. példánk esetében:
MALOMKŐ ¤ ÉLET – ebből következik az „étel elkészítéséhez szükséges dolog”.
578 Black: A metafora, 446−447. o.
579 Black: A metafora, 447. o.
184