Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

elméleti definíciókkal − melyek feladata a dolgok pontos lerása, jellemzése, helyes
értelmezése, 381 pl. 2. vagy 8. példánk esetében.
Hagyományos logikában egyargumentumú predikátumok definiálása a
következőképp zajlik: 382 Legyen F a definiendum, fajfogalom, G az F-hez
legközelebbi nemfogalom (genus proximum) – bár, hogy a legközelebbi legyen, nem
kritérium – D pedig G-hez képest F megkülönböztető jegyeinek (differentia specifica)
felsorolása. Definíciónk tehát a következőképp néz ki: Fx ≡ df Gx & Dx. A rabbinikus
„definícióban” legtöbbször egy szó jelentését – kontextusbeli, háláchikus jelentését –
a genussal definiálják csupán, vagyis az erdő definíciója egyszerűen annyi lesz:
közterület. 383 Sok esetben – pl. szem és fog esetében, mint kiálló testrészek – a
nagyon közeli genus van meghatározva, míg az erdő esetében egy távolabbi
nemfogalom. Guggenheimer nem veti fel, hogy φ predikátum megválasztása így ilyen
módon – mint ahogy az egy írásból levont binján áv esetében – valószínűleg szintén a
kontextus által meghatározott.
Az önkényesség jelenléte azonba mégsem hanyagolható el, a dolgok definiálására
pedig egy merev törvényrendszer kialakítása vezethette a rabbikat. De valóban az
lehetett a Mindenható célja, hogy mereven, pusztán a szavak, fogalmak extenziója
mentén alkalmazzák ezeket a törvényeket? Nem inkább az, hogy a törvények belső
lényegét megragadva mindig az egyéni élethelyzetekhez mérten állapítsák meg adott
egyedi esetben a pontos tennivalókat?
3.1.3. Brachfeld megközelítésmódja
című cikkében 384 הפשטה מתמטית של הקל וחומר – פ ’’ ע
ספר ‏’’הליכות עולם’‏ Meir Bracfeld
a kál váchómer szabály matematizálásával foglalkozik. A cád hássává, mint a kál
váchómer esetében is megjelenő „közös oldal” vizsgálatát is szemügyre veszi. Az
alábbiakban tehát nem a cikk egészének keretében kívánom tárgyalni a háccád
hássává kérdéskörét, − tehát nem a kál váchómerrel való összefüggésében −, hanem
381 „Az ilyen definíciók jellemzően kontextuális definíciók, melyek összefüggő állítások egy rendszere
(elmélet) segítségével értelmezik az elmélet alkalmazási körébe eső jelenségeket.” Margitay, 385. o.
382 Ruzsa: Logikai…, 120. o.
383 Tulajdonképpen a retorikából ismert pars pro toto jelenséggel van dolgunk, melyre bővebben a
metaforaelmélet kapcsán fogok kitérni. Lásd: 3.2.2. fejezet.
384
מאיר ברכפלד:‏ הפשטה מתמטית של הקל וחומר – ע ’’ פ
1992., 47−55. o.
ספר ‏’’הליכות עולם’’‏ :In הגיון
123