Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

nevetett egyet a mennyben, s azt mondta: „A fiaim legyőztek, a fiaim legyőztek.“
( ) Rabbi Eliézert a Bölcsek kiközösítették, ám a világot csapások súlytották.
Ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy tulajdonképpen emberi vélemények
összeütközéséről szól. Egyik mögött azonban a Mindenható, másik mögött pedig a többség
támogatása áll, az érvényes háláchá pedig egyértelműen eltér a Mindenható akaratától.
A történet szerint a többségi elv érvényesítésének célja a nép egységben tartása. Vagyis a
Talmud szerint a háláchá a többségre hivatkozva akár tudatosan is eltérhet a Mindenható
akaratától azért, hogy „a nemzet vallásjogi-szervezeti egységét fenntartsa.“ 691 A csapások, II.
Rábbán Gámliél halála az esetet követően azonban mindenképpen azt érzékelteti, hogy
„életveszélyes“ műfajról van szó. A többségi vélemény követésével szemben a Tánách
prófétái, a Názáreti Jézus, az i. sz. 1−2. században élő karizmatikus chászid rabbik mind
inkább a nemzet egységének megbomlását választották, mintsem a Mindenható akaratától
való eltérést. 692 „A próféta, legalábbis egy bizonyos szinten túl, vállalja a legmélyebb
válságot is az igazság maradéktalan érvényesüléséért – a nemzetet felelősen vezető vén
nem.“ 693 – írja Ruff Tibor. Más talmudi helyek is tanúsítják, hogy a bíróság a többségi elvet
követve dönthetett a Tórában lévő parancsolatokkal szemben, bár lelkiismereti okokból
feljegyezték, ha különvéleménye volt – a Misna is ezt az elvet követi − de a többségi háláchá
szerint kellett cselekednie. 694 Az egész szóbeli hagyomány tehát számos ellentmondást
tartalmaz, levezetések esetén a vélemények különbözősége, a többségi vélemény
megerősítése, ászmáchtá esetén pedig a különböző szabályok által a már létező hagyomány
igazolása megkívánta, hogy a kezdetben intuitív, rugalmas írásmagyarázati rendszer mind
bonyolultabb, követhetetlenebb formában erősítse meg a többség igazát. A hellén befolyás
hatása erre az egyre formálisabbá válló rendszerre tagadhatatlan. 695
, amely vers a rabbinikus d’rás értelmezésnek pont az ellenkezőjét tartalmazza. A rabbik az utolsó három szót
(acharé rabbím l’hátót) új mondatként értelmezték, melyből „a többségre való támaszkodást” vezették le. Az
igevers első részét, miszerint „Ne indulj a sokaság után a gonoszra”, úgy értelmezték, hogy nem szabad a
csupán egy szavazatnyi többséget követni az ítéletre, mint felmentés esetén, hanem a vádlott elítéléséhez
legalább két szavazatra van szükség (mSzanh 1:6). A vers közepén anyabetű nélkül írt rív szót ravnak (elöljáró)
olvasva ismerték el, melyet úgy értelmeztek, hogy „ne a te elöljáród után fejezd ki a véleményedet”, vagyis
hogy a bíróság legfiatalabb bíráinak kell először szavazni. (bSzanh 36a)
691 Ruff Tibor: Az Újszövetség és a Tóra. Jószöveg Műhely, Bp., 2009., 240. o.
692 Ruff, 241−242. o.
693 Ruff, 242. o.
694 mHórájót 1:1, idézi Ruff, 258. o. Ennek ellenére azonban taníthatta eltérő véleményét, sőt tanítványai
cselekedhettek is aszerint, mivel ők közembereknek számítottak. Lásd: bSzanh 86b, bővebben a kérdésről: Ruff,
259. o.
695 „Első látásra is azonnal szembetűnő a különbség a bibliai, prófétai könyvek és a rabbinikus – különösen a
háláchikus – irodalom stílusa, fogalmazása és gondolkodásmódja között. … világos, hogy előbbiek többnyire
isteni tekintéllyel, Isten nevében megszólaló, nem logikai érvelésekkel előrehaladó, számos irracionális elemet
tartalmazó stb. szövegek, míg az utóbbiakban főleg hosszas logikai levezetéseket, egymástól eltérő
212