Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

jelentésének része, hogy nem felnőtt, míg a „lábbal rendelkező kígyó” nem a kígyó
jelentésének a része, hanem mintegy enciklopédikus ismeret arról, hogy létezik egyébként
ilyen is a lábbal nem rendelkező kígyókon kívül. Ilyen módon, mintegy a korabeli társadalomi
viszonyokat figyelembe véve lehetséges, hogy az „erdő” szó pl. a 8. példánkban a
„közterület”, míg a „favágás” a „szabadon választott tevékenység” prototípusa. A
preferenciaszabályok megválasztása azonban az ortodox hagyományt figyelembe véve lehet a
Szóbeli Tan függvénye, s mint ilyen, akár teljességgel önkényes. 504
John Searle szerint azonban már a szavak, mondatok jelentésének meghatározása is
lehetetlen a konkrét megnyilatkozások vizsgálata nélkül: „A nyelv lényegi természete szerint,
vagyis struktúrájában is a kommunikációtól függő kommunikációs rendszer.“ 505 Schiller
szavaival élve tehát: „Nyelvet boncolnál, de csupán tetemébe hasíthatsz;/Szellemet, életet űz
messzire durva szikéd.“ 506
3.2.1.2. Pragmatista szemlélet
A nyelvi jelentések pragmatista, avany kontextualista szemlélete Ludwig Wittgensteinnel
kezdődik, aki Logikai-filozófiai értekezés 507 című munkájában még Frege és Russel nyomán
haladt, a jelentés igazságfeltétel-elméletének egy változata mellett foglalt állást, középső
korszakában azonban jelentésről már a verifikáció mentén gondolkodott 508 . Késői
korszakában a jelentés használatelméleti megközelítését dolgozta ki, melyet Filozófiai
vizsgálódások című művéből ismerhetünk meg.
504 A harmadik jelentős elmélet a strukturális szemantika, amely nem a külvilághoz vagy a megismeréshez való
viszonyban, hanem a nyelvi rendszeren belül kívája a jelentést meghatározni: „egy nyelvi kifejezés jelentése
mindazoknak a nyelven belüli viszonyoknak az összessége, amelyekben ez a nyelvi kifejezés részt vesz.” Kiefer,
25. Helyhiány miatt erre az elméletre nem kívánok bővebben kitérni, lásd: Kiefer, 25–31. o.
505 Farkas – Kelemen, 24. o.
506 Schiller: Friedrich: A nyelvbúvár. (Ford.: Eörsi István. In: Schiller versei. Lyra Mundi, Európa Könyvkiadó,
Bp., 1977., 173. o., Idézi: Farkas − Kelemen, 23. o.
507 Wittgenstein, Ludwig: Logikai-filozófiai értekezés. (Ford. Márkus György), Akadémiai Kiadó, Bp, 1989.
Wittgenstein az mondja: „Amit egyáltalán meg lehet mondani, azt meg lehet mondani világosan; amiről pedig
nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.“, i. m., 7. o. A korai Wittgenstein-i filozófia értelmében a Tóra
kijelentései pusztán azt jelentenék, ami explicite le van írva az egymástól független mondatokban. Ebből a
szemszögből a Mindenható azt mondta, ami oda van írva, és nem értett azon mást, nem szándékolt ezzel másra
utalni. Csak azt mondta, ami világosan érthető a mondatból. A probléma csak az lenne ezzel az állásponttal,
hogy sok minden nem érthető világosan a mondatból, tehát ez esetben a Tóra számos mondatát hamisnak, vagy
legalábbis értelmetlennek kellene ítélnünk.
508 Farkas – Kelemen: Nyelvfilozófia, 82. o.
165