Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

alapján 254 binján ávval azt a következtetést vonják le a rabbik, hogy a „sze” szó jelentéséből a
Szentírásban mindenütt kizárható a keverék. A vitából kiderül, hogy az általánosítást egyes
helyeken a kontextus felülírhatja. A héberben a „vagy” kifejezésére a „v”(és, vagy), illetve az
„ó” (vagy) terminusokat használják. Előbbit felfogahatjuk megengedő, míg utóbbit kizáró
vagynak. Az Ex 21:37-ben szereplő „ökör vagy sze” (sór ó sze) esetében kizáró vaggyal
találkozunk. Mivel ökör illetve juh vagy kecske egyesítéséből lehetetlenség, hogy keverék
szülessék, ezért a rabbinikus logika értelmében a szövegben elég lett volna a megengedő vagy
használata. Mivel azonban a szigorúbb kizáró vagy szerepel a textusban, felesleges
terminusnak számít, tehát ez a fajta „szintaktikai/szemantikai zavar” egy további jelentésre is
mutat, ti. arra, hogy az amúgy a binján ávval levont általánosítás értelmében a vagy kecskére
vagy juhra alkalmazandó „sze” szó jelentését a vizsgált törvény esetében ki kell terjeszteni a
keverékre is.
A vita további részét az képezi, hogy Rávának igaza van-e, vagy sem. Hasonló kifejezéssel
találozunk ugyanis másutt is. A bChul 38b világossá teszi, hogy mivel a Lev 22:27 azt
mondja „vagy juh vagy kecske” (ó keszev ó éz), a „vagy” adott esetben kizárólagos
diszjunkciót jelent. Rási hívja fel a figyelmet arra, hogy amennyiben keszev ve éz állna a
Szentírában, a keveréket is magában kellene, hogy foglalja a szöveg, hiszen megengedő
vaggyal lenne dolgunk. A következő versben, vagyis a Lev 22:28-ban azonban, mintegy
visszautalva az előző versre, azt olvassuk: „ökröt vagy bárányt” (sór ó sze). Ez esetben mivel
egyrészt a kifejezés az előző vers – kizáró vagyot tartalmazó − hosszabb kifejezését foglalja
össze, másrészt mivel áldozni keveréket tilos, az „ó” nem terjeszti ki a „sze” értelmét a
keverékre. Mint látható, a rabbik nem csak egyes szavak, hanem még a kötőszavak értelmét is
a kontextushoz mérten igyekeznek értelmezni. A rabbinikus logika a „funktorokat” tehát nem
logikai konstansokként kezeli, hiszen „igazságfüggvényük” kontextusfüggő. Ugyanezzel a
problémakörrel találkozunk a 6. példában is.
254 Részletes vizsgálatukat lásd a 6. példában.
60