Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

szövegben. 564 A modernkori kutatók közül Todorov és liège-i csoport véleménye szerint a
metafora és a metonímia nem más, mint kettős szinekdoché, csak fordított értelemben. 565
A rövid összefoglalásból is érzékelhető az a bizonytalanság, amely a történelem folyamán
megjelent megszámlálhatatlan mennyiségű tanulmányban, könyvben újra és újra felbukkan,
jelesül az, hogy nagyon nehéz megállapítani a pontos kapcsolatot, viszonyt a metafora,
metonímia, és szinekdoché között. 566 A kérdést nem kívánom eldönteni, az alábbiakban
viszont röviden – mivel szűken vett tárgyunk ezt kívánja – a szinekdoché különböző fajtáit
ismertetem, majd pedig általánosságban a jelenséggel kapcsolatos hagyományos és modern
metaforaelméleti kérdésekkel fogok foglalkozni, hiszen a szó szerinti jelentés – metaforikus
jelentés, a kijelentések igazsága az, ami minket a rabbinikus írásmagyarázat kapcsán igazán
érdekel. A szinekdoché hagyományos, egyszerű felosztása tehát a következő: 567
1. rész az egész helyett, vagy fordítva (pl. „Nincs itt egy lélek sem.” − ti. ember);
2. faj a nem helyett, vagy fordítva („Felkelt a tányér mellől.” − ti. abbahagyta az
étkezést – ez pars pro toto szinekdochénak is tekinthető);
3. egyes számot használ többes szám helyett („Lehetne dolgosabb is a magyar.” − ti. a
magyar emberek).
Rabbinikus példáink között tulajdonképpen mindhárom fő kategória előfordul. A binján áv
tehát szűken véve szinekdochét, azaz a metonímia egy alfaját feloldó szabály, s abban az
értelemben, hogy a leírt, olvasott szón, mondaton valami mást, de legalábbis valami többet
(is) értek, a metaforaelmélet keretein belül tárgyalandó. Az alábbiakban a különböző
elméletekben a következő kérdésekre keresem a választ: (1) Milyen természetű a
„metaforikus jelentés”? Szó szerinti, valamiféle átvitt értelem, vagy a kontextusból kibomló
pragmatikus jelentés?; (2) Milyen természetű a metaforikus igazság? Mikor igaz a mondatom,
ha szó szerint értem, vagy ha nem, vagy mindkét esetben?; (3) Hogyan működnek a
metaforák? Érintkezés, avagy hasonlóság alapján? S mi alapján állapítom meg a kategóriákat,
rangsorolom a hasonló vagy a már éppen különböző tulajdonságokat? (4) Mi értelme van a
metaforák használatának? Nem lenne egyszerűbb „világosan” és „egyértelműen” beszélni?,
de (5) „Lefordíthatók-e” egyáltalán a metaforák szó szerinti kifejezésekre?
564 Nerlich – Clarke, 209. o.
565 Kelemen: Bevezetés…, 5−6. o. Todorov és a μ-csoport a rész-egész szinekdochét megkülönböztették a fajnem
szinekdochétól és partonomiának vagy meronomiának nevezték el. Mostanában egyébnként a rész-egész
felcserélését metonímiának, míg a nem-faj felcserélését szinkedochénak nevezeik. Nerlich – Clarke, 200. o.
566 A problémakörről bővebben lásd: Alakzatlexikon. „Szinekdoché”, „Metonímia”, „Metafora” szócikkek.
567 Szikszainé, 126−127. o., Zsuffa Zoltánné: Gyakorlati magyar nyelvtan. Panem−Akkord, Bp., 1996.,
314−305. o., Alakzatlexikon: „Szinekdoché”. Egy részletesebb felosztást láss: Kövecses Zoltán: A metafora.
Gyakorati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Typotex, Bp., 2005., 156−157. o.
180