Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

nem a szöveg mögött lévő hangban, hanem a tanházban, a szöveg előtt lévő hangokban. Az
Írott Tóra az a Tóra, amelyik le van írva, a Szóbeli Tóra pedig az a Tóra, amelyet
olvasnak.” 718
Ebből a nézőpontból a rabbinikus gondolkodásmód annyira tekinthető
tudományos gondolkodásmódnak, amennyire Kuhn a tudományos gondolkodást – annak
önkényesen megválasztott paradigmáival, s az akörül forgó okoskodásokkal – annak tartja.
A neológ, konzervatív irányzatok a Szóbeli Tant történelmi fejlődés eredményének
tekintik, s úgy gondolják, hogy a háláchá a Tánách szövegén alapuló d’rásák, levezetések
eredménye. Ha a kérdést ebből a szempontból vizsgáljuk – de legalábbis a szúgják egy részét
valós levezetéseknek tekintjük –, akkor a Dov Gabbay és kollégái által a talmudi érvelések
mentén kidolgozott mátrix abdukció a rabbik gondolkodásmódja mögött komoly tudományos
elképzeléseket mutat. (Egyébként akkor is, ha ászmáchtáról van szó, mert annak módszere a
valós levezetésektől alig, sőt sokszor nem is megkülönböztethető.) Karl Popper szerint
például a tudományos gondolkodás elengedhetetlen eleme az abdukció. A Peirce-féle
„intuitív” abdukciótól a számítástudományokban alkalmazott „formális” abdukció azonban
egy lényeges ponton mindenképpen eltér egymástól: utóbbiból kizárható az irracionalitás, a
legkisebb kockázat elve 719
mentén mozog. A rabbinikus abdukció véleményem szerint
fokozatosan váltott át előbbiről utóbbira, a Tóra törvényeinek intenziója – ami mentén
egyébként a próféták is értelmezik a Tórát – helyett, annak − egyrészt a prófétai intézmény
megszűnése, másrészt a babiloni fogság utáni hihetetlen félelem okán, nehogy a Tóra
„szövegét” véletlenül is áthágják, harmadrészt pedig az erős hellén hatás eredményeként −
extenziójára téve a hangsúlyt. A szövegek aprólékos vizsgálata a Mindenhatóért való
hihetetlen rajongásról, ugyanakkor legalább akkora félelemről 720 is tanúskodik. A Tóra köré
épített védőkerítés 721 szigorúan a szöveg „külső burka” mentén mozog, extenzionális módon
igyekszik a tiltásokat, parancsolatokat kiszélesíteni, s így formális általánosításaival gyakran
szem elől téveszti azok gyakorlati értelmét, nem kevésszer elviselhetetlen – a Mindenható
718 Idézi: Fisch, 85. o.
719 Bővebben lásd: EJ: „Halakhah”
720 Ruff Tibor szerint például a LXX-ban és a targumokban az antropomorfizmusok kerülésének oka is egyfajta
félelem: „a hellénisztikus-filozófiai negatív istenfogalomnak való megfeleltetés szükségének tudható be, azaz
dekadens tendencia; másfelől a bálványimádástól való felfokozott óvakodásnak, amely még a Tóra szövegének
p’sát értelmét is korlátozza annak érdekében, nehogy valaki bármilyen istenképet készítsen vagy imádjon.“ Ruff,
180. o. Bővebben: Ruff 180−181. o., 318. lj
721 A védőkerítés is egyébként görög eredetű, már Platónnál is szerepel: „Hogy mindaz, amiről most beszélünk,
az úgynevezett íratlan törvények közé tartozik; és valójában az úgynevezett ősi hagyományok és törvények sem
egyebek, mint ezen szabályok összessége. És most bontakozott ki előttünk annak az állításunknak helyessége is,
hogy az efféléket sem törvények rangjára nem szabad emelni, sem említés nélkül hagyni; mert az egész állami
berendezkedésnek ezek a kötelékei mintegy középen állanak a már írásba foglalt és a még ezután megállapítandó
törvények között, mint valóban ősi és alapvető, törvényerejű hagyományok; ha ezek megfelelőek és valóban
szokásban vannak, megóvják és biztosítják az írott törvények fennmaradását is…” Platón: Törvények. (Ford.
Kövendi Dénes nyomán Bolonyai Gábor), Atlantisz, Bp., 2008., Hetedik könyv, 798b
217