Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

(19) Ráv Pápá mondta: Olajfakertnek (kerem zájit) neveztetik, nem egyszerűen
„kerem”-nek.
(20) Minden helyből [ti. esetből] nehéz [levezetni azt, hogy a közös jelleg az oltár
volna]!
(21) [Más aspektusból megközelítve] ezeket mondta S’muél: Az Írás mondja: „de
sarlót”,
(22) hogy kiterjessze a törvényt mindenre, ami [azzal a jellegzetességgel bír, hogy]
sarlót kíván.
(23) De a „sarló” szó [azt a törvényt] kellett volna[, hogy tanítsa]: sarló [használata]
esetén ehetsz, de ha nincs sarló [használva], nem ehetsz. 291
(24) [A más eszközökre vonatkozó törvény] le van vezetve abból,
(25) hogy: „de edényedbe ne tégy“.
(26) Most ez [a levezetés] elégséges/kielégítő azzal kapcsolatban, ami sarlót kíván,
(27) de ami nem kíván sarlót, az honnét jön?
(28) [Más megközelítést alkalmazva] ezeket mondta Rabbi Jichák: Azt mondja az
Írás: „kámmá”, hogy kiterjessze [a törvényt] mindenre, ami függőlegesen áll [ki a
földből].
(29) De te azt mondod: álló gabona – álló gabona [a két parallel hely], amiből [az
következik, hogy] kötelező [rájuk] a chállá?
(30) Az [a levezetés csak] – a „sarló” szó előfordulásaiból [való] következtetés előtt
[volt érvényes, hogy magában foglalja mindazt is, ami sarlót kíván, de nem kötelező
belőle a chállá].
(31) Most a „sarló” [használatából] jön mindazon tárgy, ami sarlót kíván, és annak
ellenére, hogy nem kötelező a chállá. Miért szükséges [akkor] nekem a „kámmá”
[szó]?
(32) Hogy kiterjessze [a törvényt] minden álló terményre.
(1)
(2)
(3)
(4)
(5)
(6)
(7)
(8)
(9)
(10)
(11)
(12)
(13)
291 Vagyis amikor még nem érett a termés arra, hogy learassák.
82