Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

nevezni, 447 mely a modus ponens inverze, 448 amolyan „visszafelé való érvelés”, a
következményekből az előzményekre való következtetés. 449 Peirce logikai
következtetésnek tartja, mivel „tökéletesen meghatározott logikai formában” jelenik
meg. 450
Peirce szerint az abdukció a tudományos vizsgálódás első állomása. 451 Némiképp
hasonlít az indukcióhoz, azonban míg az indukció csak osztályozza az adatokat, addig
az abdukció a tények közti oksági kapcsolatok alapján segít megmagyarázni a
kérdéses problémát. 452 A visszaellenőrzés folyamata deduktív módon zajlik. Az
abdukció tehát magába olvasztja az indukció és a dedukció folyamatát is. Peirce
szerint ez az egyetlen olyan fajta érvelés, mely új ismeretekhez vezet, s ebben az
értelemben az egyetlen, amely szintetikus. 453
Abdukció segítségével meglepő tényeket akarunk magyarázni, s ezen tények
átgondolása ad ötletet a lehetséges magyarázatra. A legjobb hipotézis az, ami a
legegyszerűbb, legtermészetesebb, legkönnyebben lehet ellenőrizni, s segít megérteni
a tényeket. 454 A helyes döntésben a tényanyag objektív megőrzése segít. 455 Sherlock
Holmes, a legendás mesterdetektív, Sir Conan Doyle regényeinek hőse is ezt a
módszert használja: először hihetetlen koncentrációval szemléli a részleteket, majd
deduktív módon következtet. 456 A Holmes-i történetekben a rendőrség azért téved oly
gyakran, mert az apró részleteket nem veszi figyelembe, s a nyilvánvaló nyomok
alapján korán felállítja hipotézisét. A további nyomozásban pedig ez a hipotézis
447 Thagard, P.: Abductive inference: from philosophical analysis to neural mechanisms. 4−5 o.
448 Modus ponens (leválasztási szabály) {p q, p} ¤q; modus tollens (előtag indirekt cáfolása) {p
q, p} ¤q.
449 Writh. Scherlok Holmes módszerét „visszafelé-okoskodás”-nak nevezi, tulajdonképpen erre a
folyamtra utal Peirce retrodukció szava. Sebeok, 66. o.
450 CP 5:188 Idézi: Writh
451 CP 6.469. idézi: Writ
452 Writh CP 3.516 alapján.
453 CP 2.777 Idézi: Writh. „…sem a dedukció, sem az indukció nem ad hozzá jottányit sem az észleleti
adatokhoz, s pusztán az észleletek nem alkotnak olyan ismeretet, amely alkalmas volna akár gyakorlati,
akár elméleti hasznosításra. Mindaz, ami alkalmazható ismeretet eredményez, az abdukció útján jut el
hozzánk.” Peirce: 692. kézirat, idézi: Sebeok, 29. o.
454 Sebeok, 39. o. Peirce: „A tényeket nem magyarázhatja egy olyan hipotézis, amely rendkívülibb, mint
a szóban forgó tények. Ha különböző hipotézisek adódnak, közülük azt kell figyelembe venni, amelyik a
legkevésbé rendkívüli.” Peirce: 696. sz. kézirat, idézi: Sebeok, 39. o. Holmes először is feltételezi a
legegyszerűbbet és egyben a legtermészetesebbet, majd a hipotézist a legkisebb logikai összetevőire
szedi szét, a részeket újabb próbák alá veti, mígnem az egyikről kellő mértékben meggyőződünk.
Sebeok, 39−40. o. Holmes szerint a helyes megoldás: „ha kizárjuk a lehetetlent, ami marad, bármily
valószínűtlen, az a helyes megoldás.” Idézi: Sebeok, 38. o.
455 Sebeok, 42. o.
456 Bővebben: Sebeok, 34−37. o. Már említettem, hogy az abdukciót az orvosi diagnosztikában is
alkalmazták tulajdonképpen már az ókortól kezdve. Valójában Conan Doyle a Holmes-történeteket is
gyakorló orvosként professzoráról, dr. Joseph Bellről mintázta. Sebeok, 56. o.
142