Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

[…]
(1) A következő munkások ehetnek abból,
amin dolgoztak:
a termés a termőtalajhoz
kapcsolódik, mikor végez a
munkájával,
ami elvált a termőtalajtól még
munkájának befejezte előtt,
munkájának tárgya a földből nő ki.
(2) A következő munkások nem ehetnek abból,
amin dolgoztak:
a termés a termőtalajhoz kapcsolódik,
mielőtt befejezné munkáját,
ami elvált a termőtalajtól miután
befejezte a munkáját,
munkájának tárgya nem a földből nő
ki.
Először egy misnai rendelkezést olvasunk, melynek értelmében akkor ehetnek a
napszámosok abból, amivel dolgoztak, ha a termés, amivel dolgoztak a termőtalajhoz
kapcsolódik, mikor befejezték a munkájukat, vagy ami elvált a termőtalajtól még mielőtt
befejezték volna a munkájukat, továbbá munkájuk tárgya a földből nő ki. Ellenkező esetben a
munkások nem ehetnek abból a produktumból, amivel dolgoztak. A g’márá ennek a misnai
rendelkezésnek jár utána.
Az egyik tórai rendelkezés, melyből a következtetést levonják, a Dt 23:25, mely szerint a
felebarátjának szőlőskertjébe bemenő – a rabbik szerint ez az ott dolgozó munkásra
vonatkozik – ehet a szőlő terméséből, amennyi jólesik neki, viszont edényébe nem rakhat. A
rabbik az edény szóból arra következtetnek, hogy valószínűleg szüreti időszakról van szó,
vagyis olyan napszámosokról, akik szüret idejére lettek alkalmazva.
A másik tórai parancs a Dt 23:26, mely a felebarát gabonájából való fogyasztásra
vonatkozik, melyre van lehetőség, azonban sarlóval már nem lehet vágni belőle. A rabbik
szerint ez a vers aratás idejére alkalmazott napszámosokra vonatkozik. Ebből a két tórai
parancsból igyekeznek hát megállapítani, hogy mely esetekben ehet a napszámos abból a
produktumból, amellyel dolgozott. Ehhez a két rendelkezés közti közös pontot igyekeznek
megtalálni.
Először a különbségeket állapítják meg: a szőlő esetére vonatkozik a mezgérlés – vagyis a
szegények számára a szőlőtőn hagyott gyümölcsök – kötelezettsége, míg álló gabona esetében
a chállá adása. Ez után megállapítják: a kettőben az a közös, hogy az oltárral vannak
kapcsolatban ti. az ital- és az ételáldozat révén. Ezt az eshetőséget, mint közös jellemzőt végül
kénytelenek elvetni, mert nincs elég meggyőző érv arra, hogy valóban ez volna a közös a két
esetben. Végül azt mondják, hogy a gabona esetében a sarló, míg a szőlő esetében az edény a
kulcsszó, s még hosszasan vitatják, hogy valóban ez a helyzet áll-e fenn. A vita
végkimenetele nyilvánvalóan a Misnában citált rendelkezés.
86