Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

A Misna azt mondja, hogy az apa és az anya átkozása csak akkor büntetendő, ha az a
Mindenható nevének felhasználásával történik. Több szentírási vers és hosszas vita követi ezt
a misnai szakaszt, csak a leglényegesebbekre térek ki röviden.
A rabbinikus felfogás szerint, ha egy bizonyos bűn büntetése meg van határozva a
Tórában, akkor adott bűn tiltása is benne kell, hogy szerepeljen. Az apa és az anya, illetve az
Örökkévaló átkozására vonatkozó tiltást tehát más versekben igyekeznek megtalálni, mivel
explicite ilyesmi nem található a Tórában. Először az Ex 22:27 merül fel, ahol a bíró (elóhím)
és a fejedelem átkozását tiltja a törvény. Először megállapítják, hogy miben különböznek. (1)
A fejedelem nem hasonlít a bírához, mert megparancsoltatott, hogy engedelmeskedni kell a
bírának, de a fejedelemnek nem; (2) míg a fejedelem nem hasonlít a bírában ahhoz, hogy nem
szabad lázadni a fejedelem ellen, de nincs így a bírával kapcsolatban. De a vers mégis együtt
tárgyalja őket, mi tehát a kettőben a közös? A közös jellemzőjük az, hogy „a te néped”
mindkettő. Mivel az apa is „a te néped” része, így a bíró és a fejedelem átkozásának tilalma
magában foglalja a szülők átkozásának tilalmát is.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy vajon nem nagyságuk-e a közös pont. Újabb verset
idéznek, a Lev 19:14-et, ahol a siket átkozásának a tilalma szerepel. Ismét megállapítják a
bíra, a fejedelem, majd a siket különböző jellegzetességeit, majd azt, hogy közös jellemzőjük,
hogy mindegyikük „a te néped” része, így tehát magukban foglalják a szülők átkozásának
tilalmát is. Felmerül azonban, hogy nem-e különös bánásmódjuk a közös pont, hiszen ha „a te
néped” volna bennük a közös, akkor a „bíra” vagy a „fejedelem” felesleges terminus. Végül
megállapítják, a „bíra” felesleges terminus, s a törvény emiatt foglalja magában az apát is.
Mivel azonban a bíra héberül elóhím (~yhiÞl{a/), mely földi bírára, de a Mindenhatóra is utalhat,
ezen a fronton is vitát nyitnak. Végül a G’márá megállapítja: mivel az idézetben szereplő
„elóhím” szón mind Isten, mint a földi bíró érthető, innen a misnai rendelkezés, vagyis hogy
a szülők átkozását csak akkor kell büntetni, ha az a Mindenható nevének felhasználásával
történik.
Látható, hogy a szavak jelentéstartalmának, azok egymáshoz való viszonyának
meghatározása itt is erősen a kontextusból következik. A vitában a felesleges terminusok
jelenléte, a közös pontok helyesen vagy helytelenül való meghatározása dominál.
95