Binján áv - A rabbinikus gondolkodásmód analízise egy ... - Or-Zse

igazításához, további parancsolatok levonásához és/vagy egy rabbinikus rendelkezés
Tórából való (vissza)igazolásához használnak.
A Talmud nem ad közelebbi információt a middót eredetére vonatkozóan, bár a mÁvót 1:1
alapján, 131 mintegy a hagyomány láncolatának הקבלה)‏ ‏(שלשילת révén, a Szóbeli Tan részeként
egy vallásos zsidó számára egyértelműen a Színáj-hegyi kinyilatkoztatás része. 132 A zsidó
hagyomány szerint tehát az Írott Tórával együtt a Színájon a Szóbeli Tant is megkapta Mózes,
s ebbe benne foglaltatott az Írott Tan értelmezésének, végrehajtásának módja is. Az ortodox
nézet szerint a zsidó exegéta tehát nem „kitanulja” a háláchát a Tánáchból, hanem
tulajdonképpen beletanul a Színájon adott Szóbeli Tanba, 133 a neológ nézet szerint pedig az
Írott Tórából következteti ki a háláchát a Színájon kapott szabályok segítségével. 134 Az egyes
szabályok régiségét, vagy „használatba való bevezetését” a vallástörténész azok idézőinek
dátuma alapján tudja csak nagyjából behatárolni, bár van olyan middá, amelyik a Tánáchból
is egyenesen kimutatható. 135
Az első szabálygyűjteményt Hillél készítette, aki i. e. 30 körül működött és Sámmáj
rigorózus iskolájával (Bét-Sámmáj) szemben egy liberálisabb vonalat képviselt. Az általa
összegyűjtött hét szabály, az ún. „Hillél hét szabálya” ‏(שבע המידות של הלל)‏ 136 nem tartalmazza
a korában használatos összes írásmagyarázati elvet. Tulajdonképpen egyfajta standardként
szolgálhatott a rendkívül sokszínű, sokféle írásmagyarázati technikát alkalmazó plurális
judaizmus világában.
Az i. sz. 1. sz. vége felé különbség jött létre a Szentírás-exegézis megközelítésében
Jóchánán ben Zákkáj két tanítványa, N’húnjá ben há-Káná és Gimzói Náchúm között. Rabbi
131
„Mózes átvette a Tórát a Színáj helyén és átadta J’hósúának, J’hósúá a véneknek, a vének pedig a prófétáknak.
A próféták átadták a Nagy Gyülekezet Férfiainak.” (mÁvót 1:1a)
132
Tudósok természetesen ezt vitatják, David Daube szerint például a hellén retorikai módszerekből
származtathatók. Elképzeléseit többek között arra vezeti vissza, hogy a hellén módszerek első elfogadásakor (kb.
i. e. 100–25) kezdődött a rabbinikus törvények „klasszikus” tannaita időszaka. Daube szerint ezeket a
módszereket egyszerűen átvették és hebraizálták. (Daube, David: Rabbinic methods of interpretation and
hellenistic rhetoric. In: Hebrew Union College Annual, 22., 1949., 239–264. o., 240–241. o.) Mások szerint bár
igaz, hogy néhány szabály terminológiáját tekintve rendelkezik görög párhuzammal, ez a hatás vitatható. EJ:
„Hermeneutics.” A szócikk szerint ez egy 12. századi karaita szerző, J’húdá Hadasszi téves elképzelése csupán.
A kérdésre még a Zárszóban visszatérek.
133 A Talmud egyébként az önmagának való ellentmondást kiküszöbölve az „újítást” is integrálja ebbe a
rendszerbe, mondván: „mindaz, amit egy kiváló tanítvány fog tanítani mestere előtt, az már elhangzott Mózes
előtt a Színáj-hegyen”. jPeá 13a
134 Domán István szóbeli közlése alapján, 2011. 02. 22. Erre a kérdéskörre a Zárszóban még visszatérek.
135 Pl. a kál váchómer, lásd az 1. fejezetben.
136 Tulajdonképpen egy bárájtá a Szifrá elején, Ab. R.N. 37,55, valamint tSzanh 7 vége. JE: „Talmud
Hermeneutics.”
28