A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

100 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
hogy Magyarországon a mûvészeti életben nem csinálnak giccset. Aztán késõbb
rájöttem, hogy ez hozzátartozik.
LENGYEL BALÁZS, 1992: A hatvanas évek elsõ felében lehetett, amikor Vas István kedveskedésbõl
azt mondta, hogy összehoz bennünket Aczéllal. Õk, Pista és Szántó
Piroska még a múltból jóban voltak Aczéllal – Aczél mentette meg a munkatáborban
Pista életét –, olyan macskaóvatosságú jóban, s meghívtak bennünket
Aczéllal együtt.
De volt a dolognak más kínos elõzménye – direkt mûvészetpolitikai. Volt a budapesti
XII. kerületi tanácsnak egy tanácstagja, egy kedves, okos tanárember és
író. Azt hiszem, fõleg ifjúsági könyveket írt a késõbbiekben. Mint tanácstag,
kulturális bizottságot szervezett a tanács részére. Állt pedig a bizottság a következõkbõl:
a vezetõ Lux Alfréd, tanár és tanácstag, Mészöly Miklós, Nemes Nagy
Ágnes, Somlyó György és Lengyel Balázs kulturális bizottsági tagok. A tanácsnak
rendelkezésére állt a Szabadság-hegyen a Jókai Klub helyisége. Ezt a lehetõséget
nem lehetett nem kihasználni. Szerveztünk tehát rendezvényeket a magunk módján.
Óvatosságból elõbb csak mûfordítóestet rendeztünk. Íme, az 1964. január 23-i
mûfordítói est meghívója. Bevezetõt mond: Lengyel Balázs. Mûveikbõl felolvasnak:
Kálnoky László, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Rab Zsuzsa, Rónay
György, Somlyó György. Mûsoron: modern angol, amerikai, francia, olasz, spanyol
és szovjet költõk mûvei. Belépõdíj: hat forint.
A névsor, sajnos, provokálónak bizonyult. Tudnivaló, hogy Aczél minden antológiát
megnézett abból a szempontból, hogy megfelelõen keverednek-e benne a
nevek. Mi akkoriban minden fordításkötetben benne voltunk – abból éltünk abban
az idõben, bár kis példányszámban megjelentek a verseink is –, azt hittük,
nem lesz baj a közös fellépésünkbõl. Tévedtünk. Úgy emlékszem, ez a fordítói est
a második vagy a harmadik Jókai klubi estünk volt. Gyanítom, hogy az elõzõ esten
Vas István is, meg más akceptálható íróbarátunk is szerepelt. Olyan félvonalasak.
Ide is, oda is könyvelhetõk.
Világossá kell tennem a képtelen helyzetet, nemcsak világnézeti szempontból,
hanem mûfajok szerint is különböztek a dolgok. A legkönnyebben a költõk kaptak
publicitást. A költészet „tartalma”, konkrét ideológiai mondanivalója ködös,
ha akarom, így is, ha akarom, úgy is értelmezhetõ, ha értelmezhetõ egyáltalán.
Költõink, kivált a bonyolultabbak voltak a legszabadabbak – jelképeket, szabad
asszociációkat alkalmaztak. […] Aczél sokkal okosabb volt a híveinél, az õt gazsulálva
körülálló pártos karrieristáknál. Velünk mindig nyájas, sõt olykor kedveskedve
színészkedõ volt – más dolog, hogy a hátunk mögött mit mondott –,
híveivel, szolgáival viszont olykor goromba. Ha az Írószövetség közgyûlésén beszélt,
szellemi képessége kimagasló volt azokéhoz képest, akik írónak tartották