A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

A GAZDASÁGI REFORM
89
tuk, hogy nem lehet megvalósítani az áruk piacán az önszabályozó piaci mechanizmus
mûködését anélkül, hogy ne legyen egy piaci jellegû tõkeáramlás. A másik,
nem tudtuk, hogy nem lehet megvalósítani rugalmas munkaerõpiac nélkül, amely
tartalmaz egy bizonyos mennyiségû munkanélküliséget. És nem tudtuk, hogy ha
ki is mondjuk az állami vállalatok önállóságát, de megtartjuk a hierarchikus függést
az államapparátustól annyiban, hogy az nevezi ki, váltja le, értékeli a vállalatok
vezetõit, akkor ebbõl nem lesz vállalati önállóság.
BARCS SÁNDOR, 1987: Én már 1966-ban rátértem a reformra. A Magyar Távirati Iroda,
mint minden távirati iroda a világon, ráfizetéses. Mindenütt szubvencionálják.
Vagy az újságok tartják el, vagy a kormányok szubvencionálják ilyen és olyan jogcímen.
Mi az ország költségvetésébõl részesültünk. Minden évben körülbelül két
hetem ment rá arra, hogy a Pénzügyminisztériummal apró, pitiáner vacakságokon
kellett huzakodnom. Végül is azt mondtam, hogy erre nincs sem kedvem, sem
szükségem. Még 1956 elején kijártam a kormánynál, hogy a Magyar Fotó Állami
Vállalatot kapcsolják az MTI-hez. Helyünk bõven volt fent a Naphegyen, felhoztam
oda a Magyar Fotót, azzal a kifejezett céllal, hogy egy nagy reklámügynökséget
csinálok. Mégpedig úgy, hogy külföldrõl elvállalok nemcsak sajtómunkát,
hanem reklámmunkát is. Ez nekem nagyon jól bejött. Kezdtem önállóan gazdálkodni
valutában is, forintban is. Megjött az étvágyam, kezdtem olyan kiadványokat
készíteni az MTI-nél, amelyek valamilyen speciális területtel foglalkoztak.
Például a mezõgazdaság fejlõdésével, az új termelési módszerekkel. Errõl csináltam
kiadványt, amely havonta kétszer vagy háromszor jelent meg. Nagyon magas
áron adtam el termelõszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, különbözõ
minisztériumoknak és így tovább.
Létesítettem egy kétnyelvû napilapot, amellyel különösen kitettem magam a támadások
céltáblájának: megalapítottam a Daily News–Neueste Nachrichten címû
angol és német nyelvû újságot. Nyolc oldalon – négy angol, négy német – jelent
meg nyugati üzletemberek számára. Ez annyit jelentett, hogy ebben a lapban a
nyugati hírügynökségek anyagait olvashatták, csakúgy, mint odahaza. Igen ám, de
jöttek ide NDK-állampolgárok, turisták szép számmal, akik otthon nem olvashatták
az NSZK távirati irodáinak a híreit. Egymás kezébõl kapkodták ki a lapot.
Alig mentek haza, küldték a megrendelést, az elõfizetést a lapra. Az NDK nagykövetsége
nem gyõzött emiatt feljelentgetni. Ugyanakkor mekkora kitüntetésben
volt részem, mert kaptam egy fényképet Willy Brandttól, dedikálva, amint éppen
a Neueste Nachrichtent olvassa a hotelszobájában. Egyébként személyesen
is ismertem, ezért küldte el nekem a fotót.
Azok az üzletemberek, akik itt tárgyaltak, késõbb pedig a nyugati turisták is,
akiknek a száma egyre szaporodott, itt, Magyarországon szerettek volna lépést