A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

58 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
be, és nem oda tértünk vissza. Az ország már meg volt szotyósodva. Nem mondom,
hogy rohadva, de szotyósodva. Megtörtek a gerincek, és én ezt egyáltalán
nem értettem.
UJLAKI DÉNES, 1991: Egyszer a televízióban Obersovszky Gyula mondott egy nagyon
szép dolgot, hogy a rossz embereket a börtön még rosszabbá teszi, a jó embereket
meg még jobbá. Nem tudom, hogy én milyen vagyok. […] De az egészrõl
csak annyit tudok mondani, hogy túl fiatal voltam ahhoz, hogy belerokkanjak
ebbe a dologba, és engem valahogy megsegített, az én életemet egy kicsit megsegítette.
Megfegyelmezett, más ember, egy akaró ember lettem. Lehet, hogy ha
ez nincs, az életem szétfolyt volna, és valahol nem tudom, mi lettem volna. Ma
Európa, talán a világ egyik legjobb színházi társulatának vagyok mondhatni vezetõ
színésze, bejártam a fél világot, Caracastól Londonon át Moszkváig, egész
Nyugat-Európát. Fesztiválokat nyertünk Londonban, Párizsban, Rómában, Pármában,
Zürichben. Lehet, hogy mindez nem történik meg velem, ha nincs ez a
bizonyos elõzmény.
SZIGETVÁRI ISTVÁN, 1991: A Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából szabadlábra
helyeztek. Elsõ reflexem az volt, hogy magamba csíptem, nem álmodom-e.
Egy társammal, akivel együtt szabadultunk, megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást
a kapu elõtt, és valahova bemegyünk kajálni, de nem volt a környéken más,
csak egy ABC. Mentek befelé az emberek. Látjuk, kosarakat vesznek. Hallottunk
róla, hogy ez a valami önkiszolgáló, hát tizenkét év alatt alaposan megváltozott
kinn az élet. Mondom, menjünk innen, mert ezt mi nem ismerjük.
A Páva utcai rendõrkapitányságon nagy nehezen visszaszereztem a személyimet,
és leutaztam Fehérvárra a rokonokhoz. Mikor jelentkeztem Fehérváron a rendõrségen,
két napot kaptam arra, hogy elhelyezkedjem. Péntek volt, de egy szót
se mertem szólni. Nagyon megszeppent ember voltam. Ha az utcán mentem, akkor
úgy voltam vele, hogy most mindenki engem néz, hogy én a börtönbõl jöttem,
hogy ez rám van írva. Rettenetes érzés volt! Jó, nagy boldogság volt, hogy
kiszabadultam, de a közvetlen utána következõ idõszakot nem szeretném még
egyszer átélni.
Apám egy régi barátja maszek autószerelõ volt. Rendes volt, és falból adott egy
papírt, hogy felvesz segédmunkásnak. A nevelõapám, aki az egész családból a
legtöbbször volt benn nálam, most is mellém állt. Elhelyezett a Finommechanikai
Vállalathoz esztergályosnak. Azt tudták az üzemben, hogy tizenkét évet ültem,
de hogy miért, azt nem kérdezték, én meg nem mondtam. Hoztak egyszer
az üzembe egy új esztergapadot. De csak nekik volt új, mert én odabenn az utolsó
két évben ilyenen dolgoztam. Még beindítani se tudták. Erre a padra kerültem.
Rendben mentek a dolgok, még lakást is ígértek, mégis otthagytam õket.