A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

A MEZÕGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE
71
ahol egy-két felvilágosult középparaszt mintagazda maga állt az élen, és szervezte,
ott könnyebben ment, ahol makacskodtak, ott nehezebben ment. Volt, ahol
külön szövetkezetet alkottak a szegények az állami tartalékföldön, külön a módosabbak,
azoknak meg nem volt, aki dolgozzon. Volt olyan falu, ahol három szövetkezetet
alakítottak. Hittel, lelkesedéssel és tiszta eszközökkel, nagyon nagy
meggyõzõ erõvel – nem azzal, hogy a párt ezt mondta, és ezt kell csinálni –,
ténylegesen felkészülve mentünk ki, és elmondtuk, hogyan és mint tudjuk megszervezni
a gazdálkodást. Nagyon jó apparátusunk és nagyon jó munkatársaink
voltak, nemcsak politikailag, hanem mezõgazdaságilag is jól képzett emberek.
Nem ment könnyen, fõleg a megszilárdítás. Nehezen is indult be, nem voltak épületek,
nem voltak gépek. A szõlõs vidékeken volt a legnehezebb, ott nem lehetett
összeszántani a határt, mint a szántóföldeken, ahol elõbb jelentkezett a nagyüzemi
gazdálkodás elõnye. A szõlõs területeken elég sokáig csak a huszonöt–harminc
mázsás átlagok maradtak meg. Szerencsére a bornak elég jó ára volt, meg tudtak
belõle élni, ha nem lettek is különösebben gazdagok. Aztán jöttek az új telepítések,
nagy állami segítségekkel. Nagy pénzek mentek a mezõgazdaságba, a
munkásosztály sokat visszaadott a parasztságnak az eredeti akkumulációból. Hiába,
azért a felszabadulás után a mezõgazdaságból áron alul jelentõs készleteket
gyûjtött az állam, valamit vissza tudtunk adni.
Az idõ sürgetett bennünket, meg kellett oldani az ország ellátását, és látszott,
hogy a világban beindult technikai forradalomban sehol sincs a magyar mezõgazdaság.
A mi öt–nyolc mázsás búzatermésátlagainkkal szemben Nyugat-Európában
a két–három tonnás termésátlagok mentek, gépesítve voltak, mûtrágyát
használtak. Fel kellett zárkózni, volt technikai kényszer is. Vettünk ötszáz szovjet
kombájnt, és pár év alatt a gabonakérdés megoldódott. Olyanok voltak, amilyenek,
de a szemveszteség, amit a kombájn kiszórt, az egészen más, mint ami a
sok hurcolással – kévekötés, szekérre rakás, cséplõgépre hordás – elveszett.
GÁSPÁR SÁNDOR, 1990: Ez egy külön programpont volt, erre rengeteg anyagi eszközt
is fordítottunk. Errõl még Hruscsovval is vitatkoztunk. Milliárdokban is ki tudom
fejezni, hogy mennyit költöttünk mi akkor a téeszekre, és a nagyüzemekben
parasztellenes hangulat volt, mert közzétettük, hogy mennyit. Mert hiába, a
mezõgazdaság fejlesztéséhez nem elég a szervezeti forma. Ahhoz kell technika,
kell kémia, kellenek szakemberek. Azért tudtuk, mennyi kétszer kettõ, Magyarországon
a mezõgazdasághoz annyira mindenki értett, hogy tudja, mi kell egy jó
terméshez. Nem az, hogy a Népszabadság meghirdeti, hogy most kell vetni meg
aratni, mert a paraszt azt tudja. Akinek meg kell mondani, az hülye.
Tudtuk, mi kell a mezõgazdaság fejlesztéséhez. Akkor több mint tízmilliárd forintot
fordítottunk a mezõgazdaságra. Még idehaza is volt munkáselégedetlen-