A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

84 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
katrészek gyártására kellett fölhasználni a behozott gépeket, mint amire eredendõen
szántuk, és a végén jól járt vele Horváth Ede akkor, amikor átvette a Vörös
Csillag Traktorgyár vezetését, mert egy pillanat alatt elhurcolta valamennyit Gyõrbe.
Ennyi haszna legalább Horváth Edének lett belõle.
Errõl a KGST Végrehajtó Bizottsága döntött, a magyar részleget akkor a „legnagyobb
szakértõnk”, Apró Antal vezette. A lefújás is ott történt, a KGST Végrehajtó
Bizottságában, szintén Apró Antal jelenlétében. Az õ egyetértésével történt
az a döntés is, hogy legyen, és az is, hogy ne legyen. Az az érzésem, hogy a lengyelek,
a csehek meg az orosz traktorgyárak nyerték meg a versenyt, meggyõzték
a saját fõnökeiket, hogy fújják le a korábbi döntést, mert õk inkább a saját
traktoraikat akarják gyártani. A gyárat senki nem kérdezte meg arról, hogy ennek
a tízezer traktornak a gyártása reális-e vagy sem, csak akkor léphetett be a
gyári vezetés ebbe, amikor azzal a kérdéssel jöttek, hogy mi kell ahhoz, hogy évi
tízezer traktort gyártsunk. Tehát a gyári vezetésnek nem volt befolyása sem a
döntésre, sem a döntés visszavonására.
ZALA JÚLIA, 1988: 1961–62-ben – ez is teljesen viharosan jött, hogy nagyvállalatokat kell
csinálni. Ezt nem szerettük. Nem a reform meggondolása miatt nem szerettük,
hanem akkor még az egésznek erõltetett, és nem az üzem meg az átszervezés
profiljával összefüggõ, hanem felülrõl jövõ utasítás jellege volt. Mintha gemkapoccsal
lettek volna összekapcsolva a vállalatok. Ezt olyan puccsszerûen csinálták
meg. Abban az idõben a KSH-ban legfeljebb különbözõ anyagok születtek a
vállalatok koncentráltsága és a centralizáció különbségeirõl, utalva arra, hogy nálunk
kizárólag a centralizált és nem a koncentrált elemek jöttek létre. És fõleg
nagyon szerencsétlenül, mert közben folyt a reform és a verseny. Ez késõbb nagyon
zavarta a reform kifejlõdését, de visszatáncolni már nem nagyon lehetett.
Számomra legalább olyan fontosságú volt, hogy tervutasításokat ne lehessen adni,
mint az, hogy a vállalatok ne kapjanak kötelezõ profilt.
Szovjet és fõleg NDK példákra hivatkoztak. Az elképzelés az volt, utólag már teljesen
világos, hogy a központi tervutasításnak sokkal egyszerûbb, ha kevesebb
számú egyeddel kell foglalkozni. Tehát õk úgy gondolták, hogy maradjon a vállalati
forma, maradjon az egyesülési forma, de legyen nagyon központosított, legyen
centralizált, akkor nem olyan nagy baj, hogy nem lesznek tervutasítások.
A minisztériumi iparigazgatóságok úgy mentették át magukat, hogy átalakultak.
Ez kifejezetten az apparátus játéka volt. Fontos talán még annyit mondani, hogy
azokban az idõkben a vállalatok véleménye és a vállalatvezetõk hangja sokkal kisebb
volt, mint manapság. A vállalatok vezetése akkor erõsen a minisztériumtól
függött, a minisztériumok léte pedig a pártirányítástól.