A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

146 A „HATVANAS ÉVEK” EMLÉKEZETE
PETHÕ TIBOR, 1989: Jeruzsálembe, az Eichmann-perre 1961 áprilisában a következõképpen
kerültem ki. Szirmai összehívott egy értekezletet, s hát ott kifejtette az elgondolását.
A késõbb kiküldendõk közül mind a hárman ott voltunk. Koncsek
László a Népszabadságtól, Barcs Sándor mint „Barcs” és mint MTI-s, és én. Tehát
az volt az elgondolása Szirmainak, hogy mint MTI-tudósítók megyünk ki,
nem kifejezetten csak a saját lapunkat tudósítjuk, hanem az MTI-t is. Tulajdonképpen
õ osztotta föl, hogy ki mikor menjen ki. Az elsõ volt, azt hiszem, Barcs
egy hónapig, azután Koncsek egy hónapot, és utána én. […]
A következõ volt az õ elgondolásuk. Az, hogy az Eichmann-per Magyarország
számára rendkívül fontos, nyilvánvaló volt, a pártban sem tagadta senki, hiszen
tudjuk, hogy Eichmann mit csinált 1944-ben. Úgy gondolták, hogy olyan tudósítók
menjenek ki, akiket a késõbbiek folyamán a külföld is meg a belföldi közvélemény
is elfogad. Hogy nem a zsidó, az izraeli szempontok érvényesülnek, hanem
a magyar dolgok, tehát az, hogy mi Magyarországról, az itteni tevékenységük
alapján hogy látjuk a pert. A pernek döntõ szakasza volt a magyar fejezet, ezért
válogattak ki bennünket. Koncsek ugye, eredetileg pap volt. Rám még akkor a régi
Magyar Nemzet miatt esett a választás. […]
Megmondom, hogy mit kellett tompítani. Azt, hogy Eichmann védõje egy NSZKból
érkezett ügyvéd volt, Servatius. Na most, mi már bizonyos gazdasági okok
miatt kezdtünk az NSZK-val kapcsolatokat felvenni, úgyhogy arra kellett vigyázni,
hogy a Servatius-féle védõbeszédek ne úgy jelenjenek meg a magyar sajtóban,
hogy az „NSZK imperialisták” védeni próbálják Eichmannt, hanem úgy, hogy Servatius
elismeri, amit Eichmann elkövetett, azt õ nem védi, de próbálja megmagyarázni,
hogy parancsra tette. Meg az a bizonyos vonal, hogy végül is mindenki
mindent Hitler parancsára tett. Hát ez volt neki a védelmi fõvonala. Ezt természetesen
lehetett kritizálni és támadni, de néhány dolgot, például hogy az NSZK
jóvátételt fizet, azt ne bántsuk. Ez nem instrukció volt, hanem az embernek a
belsõ újságírói érzéke. Hogy vannak bizonyos pontok, nem is annyira a magyar
fejezetnél, de ott is volt. Például amikor az került szóba, hogy a Chorin, Kornfeld,
Weiss család végül is hogy került ki Portugáliába, hogy ezt tompítani olyan értelemben,
hogy nem az SS tett valami jót, hanem az SS kikényszerítette a Weiss
Manfréd- és egyéb üzemek átvételét, és ennek fejében mehettek aztán Portugáliába
a tulajdonosaik. Na most, ezt el is lehetett volna ítélni, hogy tulajdonképpen
a magyar vagyont vagy a zsidó vagyont átjátszották a németeknek, elsõsorban
az SS-nek. Miközben a szegényebb zsidókat vitték Auschwitzba, a nagyok ugye,
mentek Portugáliába. Én régebbrõl is ismertem ezeket az igazi nagyokat, én nagyon
helyeseltem, hogy õk akár így, akár úgy kijutottak, de ebben az ember óvatosabban
fogalmazott, árnyaltabban. De ez a saját elgondolásunk volt.