A kiadvány letöltése - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

85
A GAZDASÁGI REFORM
Nyers elvtárs azért közölte velünk, a titkársággal, hogy a pártvezetés felfogása szerint mivel szabad
foglalkoznunk, mivel nem • nyereségrészesedést fizettem, prémiumot és jutalmat kaptak a munkatársaim
• a 68-as reform azt tette lehetõvé, hogy a vállalat is kitalálja, mit szeretne megvalósítani •
az elsõ hat vállalat közé kerültünk, amelynek a gyengeségét leleplezte az új mechanizmus mûködése
• megtorpant a reform, balos ellentámadás történt
NAGY TAMÁS, 1986: Elkezdõdik a reform elõkészítése 1964-ben, ez életemnek a másik
nagy korszaka. Nyers elvtárs – akkor még a Központi Bizottság gazdasági ügyekkel
megbízott titkára volt – behívott magához, és közölte, hogy van egy központi
bizottsági határozat arra, hogy elõ kell készíteni egy gazdaságimechanizmusreformot.
Ez a munka most megindul, meg kéne szervezni. Õ arra gondolt, hogy
legyen egy titkárság három emberrel, és legyek én a vezetõ. Én persze nagyon
boldogan elvállaltam, meg voltam tisztelve. Én nagyon híve voltam egy komoly
mechanizmusreformnak már 1964-ben. Örültem neki. A titkárság másik tagja az
a Havas Péter volt, aki aztán az Állami Fejlesztési Banknak lett a vezérigazgatója,
a harmadik Morva Tamás, aki akkor a Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének
volt az igazgatója, manapság Genfben van. Morváról minden hozzáértõ tudta,
hogy õ konzervatív, a tervgazdálkodó szárnyhoz tartozik, de Nyers elvtársnak az
volt a véleménye – õ ilyen esetben rendkívül politikus –, hogy azért kell egy ilyen
ember is abba a titkárságba, hogy kifelé ne legyen olyan egyoldalú. […] Kaptunk
egy helyiséget a Közgazdaságtudományi Intézeten belül, kaptunk egy gépírónõt,
és elindult a munka megszervezése. Mind a hárman függetlenítettek voltunk –
elvileg. A régi fizetésünket kaptuk az intézményünktõl, de kimondták, hogy mi
függetlenített emberek vagyunk. […]
Akkor tagja voltam a párt Közgazdasági Elméleti Munkaközösségének – most
úgy hívják, hogy Közgazdasági Munkaközösség –, ahol a szakmai anyagok rendszeres
megtárgyalása folyt két-három hónaponként. Én ott többször felszólaltam,
Nyers körülbelül tudhatta, hogy milyen a beállítottságom. Van egy olyan érzésem,
hogy azért választott engem, mert arra gondolt, hogy én meggyõzõdéses
reformpárti vagyok. Radikális reformpárti, ugyanakkor tudok úgy fogalmazni,
hogy az ne legyen nagyon bántó. És hát én akkor még egy kicsit olyan marxista
pápának számítottam a poliökonómia területén. Nagyon nagy volt a tekintélyem.
Tehát arra gondolt talán a Nyers elvtárs, hogy ha elvi kérdések kerülnek elõ, akkor
én azokat tudom úgy kezelni, hogy a marxizmus is jóllakik, és a reform is
megmarad. […]